Folyóiratszemle
2011. október – november − december
Kalligram
Október: A főszereplő: Babits Mihály. Kelevéz Ágnes tanulmányában Babits külföldi nyelvekre készített versfordításait elemzi.
November: Podmaniczky Szilárd halottas sorozatának újabb darabjával kezdődik ez a szám. A sorozatban már halott elbeszélők mesélik el életük és elhalálozásuk körülményeit. De nem ettől, hanem a tragikum és a komikum sajátos elegyétől jók a szövegek. eSKiss Judit kisprózái: jelek, kommunikáció, megszólítások, félreértések. Matematikai egyhangúság, arányosság, pontosság.
Alföld
Október: Borbély Szilárd Debrecen mítosza című írásában azt kísérli meg végigjárni, hogy „miként változik egy mítosz jelentése önmaga ellentétévé”, amelynek jó példája a valamikor a gazdagságáról, takarékosságáról híres oppidum. Szijj Ferenc hosszú versében fényeket és zajokat idéz. Balgoh Endre Monofil című elbeszélése egy mai hétköznapi hétvége egyszerű története. Semmi különös, és ezért jó. Lapis József az anyagszerűséget és az érzékiséget vizsgálja a kissé elfeledett Tóth Árpád költészetében.
November: Farkas Arnold Levente kisprózái könnyedén viccesek, ám a lábjegyzettel együtt különös elegyét alkotják a filozofikus írásmódnak. Keresztury Tibor Édes hazám sorozatában Németországról és annak társadalmi viszonyairól, amelyek, fájdalom, messzibbnek látszanak tőlünk most, mint akár pár évvel ezelőtt.
December: Nemes Z. Márió verseit és Kemenes Géfin László prózáját ajánljuk. Tanulmányokat olvashatunk Ottlik Géza, Kosztolányi Dezső és Nádas Péter műveiről.
Jelenkor
Az októberi számból Solymosi Bálint és Krusovszky Dénes verseit, a Radnóti Sándorral készült beszélgetést és Havasréti József György Péter Apám helyett című könyvéről szóló kritikáját ajánljuk.
Novemberben Keresztesi József Petőfi János vitéz átiratával elébe megy az oktatáspolitika aktuális szándékainak. Az ifjúság számára ugyanis rossz példakép egy kötelességét (a nyáj őrzése) a szerelem miatt elhanyagoló pásztorlegény. Havasréti József hosszú tanulmánya Szerb Antal zsidóságáról és utolsó éveiről igazi irodalomtörténeti csemege. Hajnóczy Péter eddig csak kéziratos formában létező Jézus című novelláját osztja meg az olvasókkal Hoványi Márton.
December
Bán Zsófia szövegének középpontjában a múltba visszatérés áll, és a szöveg maga is, hol a jelenben, hol a múltban időzik, miközben az elbeszélő én hangja az elbeszélések ismerős módján keveredik a főszereplő belső hangjával. Tóth Krisztina novellája akár egy hiperrealista, kegyetlen valóságshow. Schein Gábor verse önmagát szólítja démonaival, Vörös István istent a zsoltáraival. Majdnem ugyanaz, hangsúly a majdnemen.
Holmi
Október: Molnár Miklós szögletes tiszteletköreit és Bartos Tibor emlékezéseit ajánljuk a prózarovatból. Keresztesi József a Németországban újra felfedezett Rubin Szilárd szocialista realista családregényeiről értekezik, megidézve a korabeli kritikákat, így az írás egyben egyfajta utazás is a közelmúlt ideologikus kritikáinak nyelvhasználatába. Marshall Sahlins A bővelkedés legelső társadalma című tanulmányának 2. részét közli a szám.
November: a szám erős szövegei a filozófia(történet) és a költészet: Ijjas Tamás, Schein Gábor és Pollágh Péter verseit ajánljuk, az előbbi témakörből pedig Steiger Kornél írását (Az „Állam” mint lélekterápia), amelyben abból az ókori felfogásból indul ki, amely szerint a filozófia a szenvedélyek terápiája, és Platón nyomán azt sugallja, hogy ha mindig a belátással társult igazságosságot gyakoroljuk, akkor „cselekvően boldogulunk”. Otto Neurath a döntéshozatalról értekezik Descartes, a pszeudoracionalizmust és − többek között − a segédmotívumot elemezve. Marshall Sahlins a bővelkedés társadalmáról írott esszéjének harmadik, egyben utolsó részét is megkapjuk most. Kicsi Sándor András a csillagképek népi elnevezésit veszi számba.
December: Marno János most nem ciklusba szedett verseit, Tenigl-Takács László és Szilasi László prózáját ajánljuk. Kritikák Marno János és Lázár Júlia verseiről.
2000
November: Sajó László és Szlukovényi Katalin verseit ajánljuk.
December: Arany János verse, A régi panasz most (is) nagyot szól. Tünetvers, semmi újdonság, hiszen régi ez a panasz. Kántor Zsolt versei és Darvasi László prózája mellett Szilágyi Ákos és Lengyel László tanulmányai
Műút
2011. július – augusztus – szeptember
KALLIGRAM
Fiatalok, frissesség, Krúdy, Móricz, Bibó, Maurice Blanchot és Céline a július-augusztusi szám főszereplői. Sok jó szöveg, amiből Pollágh Péter és Sopotnik Zoltán verseit, Kornéli Bea Öreglányok című novelláját ajánljuk. És természetesen a Krúdyról szóló esszéket, tanulmányokat, többek között az intertextuális utalások vizsgálatának veszélyeiről és hatásfokáról, a Nagy kópéban megjelenő időről, emlékezetről és képzeletről, misztikus olvasatáról. A Bibó recepció újabb adaléka Szolcsányi Ákos tanulmánya.
A szeptemberi szám Lovas Ildikó egy újabb típusú szövegével indul, majd egy vele folytatott beszélgetés következik, végül két kritika legutóbbi könyveiről. Kőrösi Zoltán focistaírásokkal jelentkezik, Borbély Szilárd Hermészt jeleníti meg verses elbeszélésében.
JELENKOR
A július-augusztusi dupla szám különlegessége Szentkuthy Miklós és Bartos Tibor 1973-as beszélgetése, melynek középpontjában Sz.M. Ulysses-fordítása áll. Fordítók számára bizonyára számos érdekességgel, tanulsággal szolgáló beszélgetés ez. Szentkuthynak egy elképzelt Joyce-szemináriumról szóló programját is közli a lap, ez előadás formában hangzott el 1983-ban. Földényi F. László esszéjében a múzeumok mai szerepét, elevenségüket, azaz a mű aurájának megtartására irányuló képességüket vizsgálja, miközben többek között arra a kérdésre is választ keres, hogy a modern és a kortárs művészet hogyan egyeztethető össze a múzeumokkal. Csehy Zoltán és G. István László versén kívül kritikák olvashatók Grecsó Krisztián Mellettem elférsz és Csehy Zoltán Homokvihar című műveiről. Jeney Zoltán Rabelais Pantagrueljének újabb magyar fordítását hasonlítja össze az előző, Faludy György-féle fordítással.
A szeptemberi szám három szövege a nemrégen elhunyt Makay Idára emlékszik, majd Tábor Ádám és Fekete Richárd versei mellett Takáts József Avantgárd utazások című írása az egyközpontúság és/vagy többközpontúság, a történeti avantgárd és a neoavantgárd közötti folytonosság és megszakítottság kérdéseit járja körül többek között Tolnai Ottó alakján keresztül. Kritikák olvashatók Podmaniczky Szilárd Balatoni világok és Döglött kutyával őrzött terület című köteteiről, valamint Rosmer János Hátsó ülés című különös testi erővel is bíró verseskötetéről.
ALFÖLD
Július: Tandori Dezső finoman mélabús versében mestereket idéz, Babitsot, Aranyt, W.S.-t. A versek közül Payer Imre és Krusovszky Dénes műveit ajánljuk, ahogyan a prózarovatból Keresztury Tibor Kétezeregy című írását. A tanulmányok közül a Mezei Gáboré egy hypogramma fordításának mediális aspektusairól értekezik.
Augusztus: a főszereplő a színház. Fried Ilona írásából a kortárs olasz színház irányzatait, fontos képviselőit ismerhetjük meg, Kricsfalusi Beatrix a magyar színház politikusságáról értekezik, Tarján Tamás a Nemzeti Színház elmúlt három évadához írt széljegyzeteket, Kiss Gabriella és Jákfalvi Magdolna írásaikban Térey János Jeremiás avagy az Isten hidege című drámáját elemzik.
Szeptember: erős szövegekkel jelenik meg ez a szám: Takács Zsuzsa, Bajtai András, Kele Fodor Ákos és Ayhan Gökhan versei mellett Terdik Roland, Limpár Ildikó és Podmaniczky Szilárd kisprózáit, Keresztury Tibor Édes hazám sorozatának második részét olvashatjuk.
HOLMI
Július: Sajó László és Follinus Anna versei mellett Szvoren Edina és Ferdinandy György prózáját ajánljuk. Bartos Tibor Állami boldogság című önéletrajzi regényének részletét is közli a lap, Réz Pál bevezetőjével.
Augusztus: Emlékezés a száz éve született Bibó Istvánra, többek között ifj. Bibó István, Gyáni Gábor, Ludassy Mária, Radnóti Sándor írásaival, amelyek megerősítik azt a gondolatot (is), hogy az emlékezés (és a múlt elemzése) a jelenkori társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok megértésének elengedhetetlen feltétele.
Szeptember: Margócsy István Petőfi Az apostol című művének az életmű recepciójában elfoglalt szerepét vizsgálja. Borbély Szilárd Ikarosz a lakótelepen című költeménye a kilátástalanság elégiájaként is olvasható. Solymosi Bálint regényrészletének témája egy 1988-as tanyára költözés, és persze minden ehhez tartozó kín és vágyódás, gyötrelem és akarás, a viszonyok, helyzetek és körülmények naplószerűen plasztikus ábrázolásával egyszerre megidézi és leírja a történéseket. Marshall Sahlins antropológus A bővelkedés legelső társadalma című írásában újabb lepleket ránt le mirólunk, ún. fehérekről. Kicsi Sándor András a Benő Attila szerkesztette román-magyar kulturális szótárt recenzálja.
Es továbbra is:
es.hu
prae.hu
litera.hu
muut.hu
stb.
2011. március - április - május - június
Négy hónapnyi termésből válogatok kényemre-kedvemre, reménykedve, hogy az olvasók kedvére is.
HOLMI
A márciusi szám Rakovszky Zsuzsa Napéjegyenlőség címen gyűjti egybe néhány saját címmel rendelkező versét. Élethelyzetek, hangulatok, egy metróutazás pl. a Blikk magazinnal, alfa-állapot(ok), a világ eseményeinek megképződése valami madártávlatból. Úgy tűnik, Rakovszky versei megerősítik a tézist: a költészet = megfigyelés. No meg persze formázás.
Ugyanitt Vajda Miklós írásában Edwin Morganról, a skót fordítóról emlékezik meg, aki a hatvanas évek végétől kezdve jónéhány magyar költő művét fordította angolra. Vörös István A gyereket komolyan kell venni című novellájában a kies, kegyetlen, éhínséges jövő rémképe mutatkozik meg, miközben a megformálás folyton mintha azt súgná: jaj csak legyen egy kis remény.
Áprilisban Várady Szabolcs Petri György 1988-as Moliére-fordításáról írott jegyzete jelenik meg, együtt pl. Tenigl-Takács László Éjjeli sofőr című szövegével, amelyben a szerző finoman rajzolja meg egy vélhetően peremhelyzetben élő fiatalokkal foglalkozó iskola növendékeinek világát. Benyomásokban, naplószerű megszólalásmódban, idézetekben bővelkedő, önreflexív szövegeiken keresztül mutatja fel egyik leletét a körülöttünk érzékelhető és felidézhető világnak.
Májusban ismét Petri: a hagyatékból néhány vers. Sántha József novellájának témája egy, az életét az anyja hasában leélt ember (?) történetének bemutatása. Kép és irodalom kapcsolatának témájához: Bán Zsófia tanulmányában a fénykép fenomenológiáját elemzi Lengyel Péter két művében, Sághy Miklós pedig a fotók és festmények szerepét Ottlik Géza műveiben tárgyalja.
Szophoklész Oidipusz királyának Térey János és Kassai György általi újrafordításáról Kőrizs Imre írt recenziót.
Júniusban a prózai írások közül Mosonyi Aliz magyarmeséit ajánlom. Képzeljük el a boltosmeséket, vagy a budapesti meséket, ám itt mindegyik kis töredék főszereplői a magyarok. Darvasi László Irodában című novellájában egy férfi és egy nő furcsa találkozását írja meg. Lázár Júlia finomra szőtt és Sopotnik Zoltán nagyon is szókimondó helyzetjelentéseit ajánlom a versek közül.
Két-két recenzió olvasható Térey János Protokoll című művéről, és György Péter: Apám helyett című esszékötetéről. Utóbbi fontos momentuma a múlt megértésére, feldolgozására irányuló magyarországi kísérleteknek.
JELENKOR
A márciusi számból Borbély Szilárd versét és Spleen de Budapest című drámájának 1. részét ajánlom. Kritikák vannak még itt pl. Tóth Krisztina Bán Zoltán András Magas labda és Borbély Szilárd A testhez című kötetéről.
Az áprilisiból Vörös István verseit és Kiss Tibor Noé novelláját emelem ki. Az előbbiek közül az egyik így kezdődik: Le a nőuralommal!, utóbbi akár egy hargitafürdői elégia.
Havasréti József Szerb Antalról készülő monográfiájából az Utas és Holdvilágról olvasható egy hosszú tanulmány, valószínűleg sokunk örömére. Kíváncsian várjuk a kötetet.
A májusi számot most kihagyom. Aki nem, talál benne verseket (pl. Bertók Lászlótól, Marno Jánostól, Térey Jánostól).
A júniusi szám immár a hagyományoknak megfelelően a pécsi színházi szemlének szentelődött. Több érdekes tanulmány is olvasható politika és színház kapcsolatáról, a posztdramatikus színházról, a mai magyar drámáról, Nádas Péter Szirénének című drámájáról.
ALFÖLD
Március: Király Levente versei szinte önmaguk paródiái. Nagypál István verseiben érzelmesség, intimitás, meghittség, enyhe melankóliával. Podmaniczky Szilárd pontos, szabatos prózája a kiskamasz gyerek hiperrealista elbeszélése, többek között szülei kapcsolatáról.
A 2010. novemberében megrendezett folyóirat és irodalom témakörét tárgyaló debreceni konferenciáról több szerkesztett szöveg, tanulmány olvasható.
Április: Izsó Zita novellája két szöveg egymásba illesztése, és ezek viszonya adja ki a szöveg feszültségét. Félig-meddig dokumentarista prózának is beillik. Petri Györgyről két tanulmány is olvasható.
Május: Egressy Zoltántól Szaggatott vonal címen regényrészlet olvasható.
Június: Varga Mátyás versei és több érdekes tanulmány, pl. Angyalosi Gergely Bergson és Esterházy kapcsolatáról, Kappanyos András pornográfia és prüdéria kapcsolatáról.
2000
Márciusban: k.kabai lóránt verseit
Áprilisban: Sajó László verseit, valamint Horváth Lili David Hockney képeinek ihletése nyomán íródott szövegeit ajánlom.
Májusban: Trencsényi Balázs a totális és a plurális nemzetfelfogásról, Aleida Assmann a kommunikációs korszak magányosságáról értekezik.
És még:
stb.
2011. január - február
HOLMI
Január
Poór Zsuzsa szövege mint egy napló, egy másik világból beszél, ahol a hétköznapi rend nem működik. Egy levelet olvasunk a túloldalról, a szavak mögötti térből, egy másik világból, ahol a mindennapi logika felborul, a benyomások és indulatok pontosságra semmiképpen sem törekvő rögzítése következtében a mondatok szabadon lebegnek. A címe: Nem én. Oláh Gábor rövid, ám annál elevenebb novellája a tűz köré szerveződik, mint ahogyan Schein Gábor is többek között a tűz szeretetére szólít A villám fényében című versében, amelyben futásokat, démonokat, az agy kifürkészhetetlen vállalkozásait idézi fel és próbál tanácsokat adni, melyekről sejthető, számuk egyszerre véges és végtelen. Rabelais Pantagrueljét Gulyás Adrienn fordította le, 2010-ben jelent meg a könyv, a recenziót író Bánki Éva kitér a fordítás rejtelmeire is. Rosmer János Hátsó ülés című kiváló verseskötetét Keresztesi József recenzálja.
Február
Molnár Miklós Johanna vára című drámájának kiindulópontja Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára című darabja. Bárány Tibor a szépirodalom és a lektűr dichotómiáját vizsgálja tanulmányában.
ALFÖLD
Január
Takács Zsuzsa Menekülések című versét Csáth Géza novellájára írta, Smid Róbert Ember, mi végre? című hosszú tanulmányának tárgya Heidegger, Gadamer és Derrida antihumanizmusa. Balázs Imre József a magyar szürrealizmusban megjelenő idegenség-konstrukciókról, Imre László a magyar szellemtörténet utóhullámairól és következményeiről írt tanulmányt.
Február
Innen most Marno János a tőle megszokott, a szavakat meglepetésszerűen összekötő szövésű verseit, Sopotnik Zoltán csupasz, szinte minimalista emlékképeit, Bajtai András önmagát kívülről elbeszélő, szinte rezignált verseit, Kiss Ottó regényrészletét ajánljuk.
JELENKOR
Január
Többek között Szvoren Edina és Podmaniczky Szilárd novellái, Schein Gábor és Szlukovényi Katalin versei emelkednek ki az írások közül. Schein Kifordított szemmel című darabja hét hétsoros versszakból áll, de ez csupán mintha keretként szolgálna a prózai tanítás számára, azaz a formaszerűséget volna hivatott képviselni, ellensúlyozandó a versben megjelenő témák egy alakba kényszerítésének lehetetlenségét. Szlukovényi realista helyzetképei az egyszerűség erejével képesek hatni. Beck András Karinthy Frigyes Nihil című vesének korabeli fogadtatásáról elmélkedik; a tanulmány második része és az arra vonatkozó reflexiók a februári számban olvashatók. Itt még: Szilasi László regényéről Kálmán C. György, Grendel Lajos 20. századi magyar líra és epika történetéről Olasz Sándor ír recenziót.
Február
Kóbor Márta recenziója Jeney Éva − Józan Ildikó Nyelvi álarcok című kötetéről, amelyben egymástól távol eső irodalmak fordítói szólalnak meg.
2000
Február
Varga Mátyás és Krusovszky Dénes versei mellett Bojtár Endre a közép-kelet európai mitológiákról szóló tanulmányának második része olvasható. A lapszám fő témája a gén, a génmanipuláció.
MŰÚT 2011023
Szabó Marcell verseit, Krusovszky Dénes Takács Zsuzsa legújabb kötetéről szóló kritikáját ajánljuk. Lapis József három költő, Nemes Z. Márió, Pollágh Péter és Ayhan Gökhan legutolsó köteteit elemzi.
Szokács Kinga