Folyóiratszemle
2012. szeptember – december
A sárga ősz itt járt és már lassan el is múlt, de lássuk:
Szeptember:
Emlékezés a száz éve született Kálnoky Lászlóra a HOLMIban.
Ugyanitt Ijjas Tamás versei és Kozák Gyula Vajda Júlia – Vajdáért című esszéjének második része.
Miért mindig a művészet a megtartó erő, kérdezzük olykor, ahogyan Bacsó Béla is Nietzsche kapcsán az esztétikai világértelmezésről az ALFÖLDben.
A 2000-ben Miskolczy Ambrus az antiszemitizmusról és a történetírásról szóló írásának első részét olvashatjuk, a folytatás az októberi számban.
A KALLIGRAMban Mán-Várhegyi Réka Boldogtalanság az Auróra telepen című novellájában elfáradt szociológusok érzelmeit jelző gesztusok leírása ötöződik a szakma témáinak párbeszédekben való tematizálásával, finoman ironikus hangvételben, érdekes ötvözet valamilyen nagyon enyhe, spleenes melankóliával.
Október:
A 2000-ben Radics Viktória Kristóf reszketése című írásában Nádas Péter párhuzamos történeteinek egyik hőse alakján keresztül gondolja tovább vagy inkább párhuzamosan a regényben megjelenő kérdéseket. Nádas sokakat nem hagy nyugodni, és ez így van jól, ám nem emiatt a JELENKOR e havi számát részben a hetvenéves Nádas Péter köszöntésének szenteli.
Az ALFÖLDben Szilágyi Sándor Fotóművészeti alapfogalmak című írásából megtudjuk többek között, hogy mi a különbség az emlékkép, az alkalmazott fotó, az amatőr „művészi” fotográfia és a valódi fotóművészet között. Rákai Orsolya tanulmányában Schöpflin Aladár munkásságát ismertetve vet fel kérdéseket a kritikaírás és az irodalomtörténet viszonyáról, a városiasodás okozta generációk közötti kommunikációs szakadékról, amelyet részben a városiasodás okozott.
November:
A HOLMIban Cseke Ákos Pascal Quignard Les Paradisiaques című könyve nyomán írott tanulmánya szerelemről és más egyéb földi és égi dolgokról szól: az esszéírás egyik mestermunkája.
Az ALFÖLDben Szilvássy Orsolya Amikor Pasolini Herczeg Gyulát olvasott című tanulmányában bemutatja, hogy Pasolini Herczeg 1963-ban megjelent munkája nyomán ismeri fel a szabad függő beszéd mint a narratív diskurzus rétegzettségéből fakadó potenciál jelentőségét.
December:
A TISZATÁJ Adyt idézi: Takács Zsuzsa, Tandori Dezső, Vörös István versei, Borbély Szilárd, Csehy Zoltán, Móser Zoltán tanulmányai, többek között Ady szerb nyelvre fordított verseiről recenzió is.
Az ALFÖLDben az online irodalmi műhelyeket, internet és irodalom kapcsolatát négy írás is tárgyalja. Szabó Gábor Petri verseiben az emlékezetpolitika és a groteszk elemeit figyeli. Tanulmányt olvashatunk Schein Gábor Éjszaka, utazás című kötetéről, recenziót Bodor Ádám Verhovina madarai című regényéről.
A HOLMIban Szép Ernő három eddig meg nem jelent írása olvasható, ezek témái: a Jóisten, a Halál és a Zsidóság. Kelemen János Baranyi Ferenc „Pokol”- fordítását elemzi.
A JELENKORban Závada Péter és Szita Szilvia versei, Závada P. kötetéről recenzió, Győrffy Ákos Haza című kötetéről szintén. Bezeczky Gábor Krúdy fogadtatásáról, kultuszának korszakairól.
2012. július-augusztus
Alföld
(július)
G. István László és Mestyán Ádám versein túl
a fórum rovatban
az Irodalom és tudományos diskurzus című 2011. decemberi tanácskozás szerkesztett szövegei olvashatóak többek között a természettudományos diskurzus és az esztétikai gondolkodás szerepéről Csáth Géza novelláiban, vagy Tar Sándorról és a szociográfiáról.
(augusztus)
Halász László az írói alkotófolyamat jellemzőit vizsgálja tanulmányában, amelynek kiindulópontja egy, hazai és külföldi írók szövegeiből összeállított, reprezentatív szövegtestet.
Parti Nagy Lajos Krúda című drámája, amely Krúdy Gyula Boldogult ifjúkoromban című regényének átirata.
Jelenkor
(július - augusztus)
Végre ismét Szijj Ferenctől olvashatunk, mellesleg nem csak itt, verset, csakúgy, melegen ajánljuk a Schein Gáborét is. Marta Fülopová Mikszáth Kálmán, a tót atyafi c. tanulmányában az író szlovákságképét, illetve a szlovák irodalomban való fogadtatását elemzi. Szabó T. Anna a nemrégen elhunyt Géher Istvánra emlékezik, akit sok magyar fordító és költő is mesterének tekintett. Fia, G. István László versei megdöbbentő erejűek újabban, itt is, ebben a számban.
Holmi
(június)
Ijjas Tamás éa Bognár Péter versei, Vörös István zsoltárai, kritika Takács Zsuzsa Üdvözlégy utazás! és A test imádása - India című köteteiről.
(augusztus)
Takács Zsusza, Szijj Ferenc, G. István László versei mellett Kozák Gyula Vajda Júliáról szóló tanulmányának első részét ajánljuk. Nemes Z. Márió Hajnóczy Péterről ír, a Kovács Ágnessel való beszélgetés a 70-es évek irodalmi, művészeti életébe ad betekintést.
Kalligram
(július-augusztus)
A főszereplő: Kosztolányi Dezső. Tanulmányok beszélgetések, a kritikai kiadás tanulságai, újabb kutatások és érdekességek.
Sántha József és Németh Gábor prózája, Vida Gergely versei. Ayhan Gökhan Sopotnik Zoltánról ír, nem szabályos tanulmányt, hanem amolyan hús-vér szöveget, személyes élményekkel, amitől szinte testszerűen képződik meg az amúgy is testszerű költészet.
2012. június
Holmi
Szabó Zoltán századik születésnapját ünnepli a szám. Mellette még ajánljuk Petrik Iván és Farkas Arnold Levente verseit, valamint Józsa Márta prózáját.
Jelenkor
A szám a Pécsi Országos Színházi Találkozó mellékleteként is olvasható. Benne többek között Nánay István évadkörképe, beszélgetés Pintér Bélával és Márta Istvánnal, P. Müller Péter írása a halhatatlan Örkényről, jelentés a digitális színházi kánonról, Az ember tragédiájának első transzfer- és recepcióhullámáról a monarchia összeomlása után, recenzió a 2011-ben megjelent, Jákfalvi Magdolna szerkesztette A 20. századi magyar színháztörténeti kánon alakulása című kötetről.
2000
Az ordoliberalizmusról: lásd pl. Jan-Werner Müller Mire gondolnak a németek, amikor Európára gondolnak c. cikke. Spiró György Az identitás-tulajdonítás című írásában, ahogyan azt a cím is sugallja, azt a jelenséget járja körül, amikor bizonyos társadalmi csoportok egyfajta identitással azonosítanak másokat. Paksa Rudolf írása a magyar szélsőjobbról a 19. századtól kezdődően ad összefoglalást a jelenségről.
Kalligram
A szám főszereplői a szlovákok a magyarok mellett. Tanulmányok Márai Sándor műveinek fordításáról, a magyar nyugatosok szlovák nyelvre való átültetéséről.
Valamint még Borbély Szilárd egy novellája is szerepel itt. És Király Kinga Júlia kritikája Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvéről.
2012. május
Alföld
Kiss Anna Valami madár-álom, Mint és Süvöltő halmok földjén című, mondókaszerű verseinek két- és háromsoros szakaszaival mintha egy archaikus világ képeit, az e világ jelenségeire vonatkozó benyomásait rögzítené. Fordítóknak melegen ajánlható.
Szántó T. Gábor novellája kedves humorral jeleníti meg a szombat ünnepét.
Bacsó Béla Ön-arc-kép című írása J. Derrida Mémoires d'aveugle. L'autoportrait et autres ruines című szövege kapcsán vakságról és látásról, a portréábrázoló önmaga iránti vakságának felismeréséről mint a derridai meglátás újdonságáról értekezik.
Holmi
A szám Ottlik Géza születésének száz éves évfordulójára emlékezik, többek között az író Nemes Nagy Ágnesnek és Kassák Lajosnak írt leveleivel.
Kiss Judit Ágnes Capriccio a meghalásról című szövege sokféle formában (pl. kikiáltó és rap, varázsige és ballada, zárójelentés és gregorián) idézi meg a halált.
Sajó László Esti Kornél hátrahagyott himnuszai című versének mind a 42 sora a dicsértessék szóval kezdődik. Mint valami ima. De nem ettől jó a vers, rendes himnuszt írni amúgy sem könnyű dolog. Hát még emígy.
Hévizi Ottó az egyik legizgalmasabb magyar filozófus, bár önmagát talán nem nevezné annak, mindenesetre behatóan foglalkozik, ahogyan honlapján olvasható bemutatkozásában írja: metafizikák és metafizika-kritikák lehetséges szisztematikájával. Jelen írása a Tengeribeteg kormányosok címet viseli, kiváló olvasmány notórius nyughatatlanoknak és azoknak, akik a határokat feszegetve keresik a mértéket.
Jelenkor
Keresztesi József tragikomédiája, amelynek címe: Holtszezon, avagy A kis gömböc meséje, harmadik díjat nyert az Örkény István színház drámapályázatán. Fordítóknak kiváló társadalomismereti forrás is.
A lapszám főszereplője G. István László. Versei mellett a költészetéről egy tanulmány is olvasható, ez Mesterházi Mónika munkája, valamint itt szerepel Választóvíz című kötetéről Borbély Szilárd kritikája.
Tiszatáj
Szálinger Balázs, Deres Kornélia és Kabai Lóránt verseit ajánljuk.
2012. április
Alföld
Bognár Péter Óda című verse J.A.-ra (is) reflektál, no meg olyanokat mer leírni, hogy: nagyon szeretlek téged, és még a gravitáció hatásai, és fekete lyuk, de ezzel még semmit sem mondtam a versről. Nemrégen különben Petri-díjat kapott az írója. Németh Zoltán Állati férj címet viselő verses szövege a bálnákat, ezeket a titokzatos lényeket idézi, akiknek zsírját a tengerbe dobják, Izlandon és Japánban pedig eladhatatlan bálnahústömegek halmozódnak. Dr. Magyari Imre a cigány irodalom fogalmáról értekezik, Sághy Miklós a heterogén szubjektum színrevitelét elemzi Gothár Péter és Esterházy Péter Idő van című műveiben.
Jelenkor
Patak Márta minimálrealista, precíz és szívfacsaró kisprózái mellett ismét Nemes Nagy Ágnes kapcsán szólalnak meg többen, pl. Takács Zsuzsa és Tandori Dezső. Halmai Tamás Petri György költészetéről értekezik, Kisantal Tamás Kertész Imre Mentés másként című kötetéről ír recenziót.
Holmi
A számnak két főszereplője Lator László és Örkény István. Az előbbitől egy emlékezés az 1940-es években az Eötvös Collegiumban töltött évekről, a rombolásról, a széthullásról, és egy hosszú interjú, amelyből még részletesebben megismerhető, persze Lator szemszögéből a Collegium utolsó éveinek története. Örkényre és műveire születésének századik évfordulója kapcsán Márton László, Spiró Görgy és Hetényi Zsuzsa emlékezik. Márton az Ólmos eső című novella, Spiró a Lágerek népe − Emlékezők című írások elemzésével, Hetényi Örkény és Danyiil Harmsz írásainak egybevetésével.
„… az, ami lényege a mondanivalómnak, az nem egyszerűen valami esemény, valami történet, nem szavak és mondatok ilyen-olyan jelentéssel, hanem a magyar nyelv, egy anyanyelv − ez a mondanivalóm, és ezt, az anyanyelvet teljességgel lehetetlen és értelmetlen kísérlet transzponálni. Könyveim fordításainál így aztán mindig nagyon kussolok, úgy teszek, mintha az én könyveimről volna szó, miközben tudom, hogy nem, az valami drága szörnyszülött, a szívünkhöz közel álló kudarc, valami, ami se a fordító anyanyelvéhez, se az enyémhez nem tartozik, de ha valakiéhez mégis jobban, akkor az a fordító. Ezért azzal a tisztelettel figyelem a fordítóim munkáját, amivel az ember a gúzsba kötöttek szárnyalni akarását figyeli: a helyzet rakja rá a béklyókat a fordítókra és aztán elhangzik az utasítás: repülj!” Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol (Huszonöt beszélgetés, ugyanarról), Bp., Magvető, 2012. 78. o.
2012. március
Jelenkor
Térey János Nemes Nagy Ágnesről írt A nagyasszony című tanulmányához szólnak hozzá többé-kevésbé szintén nagy asszonyok (is), harcias vagy kevésbé harcias módon. Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmatlanságáról című könyvéről írt kritikát Neichl Nóra.
Alföld
Garaczi László A tizedik gén c. drámájának első részét közli a szám. A mottó sokat ígér: „Magyarország nem volt, hanem lesz.” A debreceni irodalmi napok előadásszövegei az irodalomtörténet írás problematikáit elemzik.
Holmi
Az átlagosnál több jó vers: Szálinger Balázs Magyarország madarai című poémája a nemrégen az ÉS hasábjain a politikai költészetről indult vita újabb apropója is lehetne, míg a Hétfő éjjel az Üllői úton a szerelmi költészet újabb darabja. Kőrizs Imre két részes Ubi leones-e egy negatív anyavers és egy erre való reflexió. Keresztesi József A szégyenről című verse konkrét képeivel enyhén talányos ugyan, mégis, vagy éppen ezért sokirányú reflexiót képes beindítani. Lehet, hogy szintén a politikai költészetről indult diszkusszió az ihletője Darányi Sándor Róma örök című versének is, de lehet, hogy ez csak részben igaz. Papp Dénes versei a szociális szférába hatolnak, csakúgy, mint a Lázár Júliáé, amelyik az újságírók 2011 decemberében indult éhségsztrájkjának tényéből (is) született. Tatár György filozófus Isten megtérése című írásában a mítoszról, a kultuszról, a teremtésről, időről, múltról, jövőről, a teremtés mindenkori jelen idejéről beszél. Berta Ádám Philoktétész című novellája mondatainak rövidségével, szenvtelenül megrendítő módon beszél el egy gyilkosságot, a többit pedig az olvasóra hagyja. Tenigl-Takács László beszámolójából megtudjuk, miként vélekednek cigány fiatalok Závada Pál és Korniss Péter Egy sor cigány című portrékötetéről. Nagyon tanulságos, rövid, ám annál pontosabb látlelet cigányok és magyarok együttélési lehetőségeiről cigány szemszögből. (Ehhez a kérdéshez lásd még Bódis Kriszta Energiadosszié című írását az Élet és Irodalom 2012. március 14-i számában.)
Lukácsy András Lex Gerenday című könyvéről Gyáni Gábor írt recenziót Milyen a magyar mintapolgár címmel.
2000
Dénes Iván Zoltán tanulmánya a magyar belpolitikai hisztéria okairól, Ambrus Judit prózája, Tandori Dezső versei és Turi Timea tanulmánya Szép Ernő Emberszag című regényéről és a zsidó identitásról.
És még:
http://www.spanyolnatha.hu/index.php?menu=0&rovat_id=841&id=898
2012. február
Alföld
Tatár Sándor és Vida Gergely verseit, Burns Katalin elbeszélését érdemes, többek között, olvasni. Tamás Ábel Multiplex sermo című írásában a Fáma összetett beszédét vizsgálja Vergilius Aeneisében, nagyon is kortárs értelmezői attitűddel, ami lehetővé teszi, hogy másképpen, frissebben szólaljon meg egy ókori szerző és műve.
Jelenkor
Schein Gábor verse a nemrégiben a politikai költészetről újraindult disputákhoz is szolgálhat újabb adalékul. Konrád György Vendégkönyv című írása − ami részlet egy nagyobb volumenű műből − a Tűnődések a szabadságról alcímet viseli. A legfontosabb témái − az emlékezés humánuma, pécsi városképek és hangulatok, a különféle identitásokhoz való ragaszkodás(ok) elengedése, személyes, belső, és a kollektív történelem megrázó emlékei − egyfajta időskori bölcsesség hangján szólalnak meg. László Emese Bodor Ádám Verhovina madarai című könyvéről ír a tőle megszokott alapossággal, mint ahogyan a
HOLMI-ban
Tóth Krisztina Pixel című könyvéről is értekezik. Ugyanitt Bodor könyvéről Bazsányi Sándor ír, s ő is, a kritikák talán egyöntetűnek nevezhető végkövetkeztetéséhez hasonlóan azt mondja, Bodor ugyanazt a könyvet írja mindig, a tőle megszokott formában, az általa megismert világ elemeivel és motívumaival. Csak éppen a szövegek szerkesztési módja alakul kissé, pl. a Sinistra-körzethez képest. Petri György 1979-ben írt, befejezetlen Csáth című színdarabját közli a szám. Bognár Péter Ismerősével italozott, vizelés közben fejbe lőtték című eposz-szerű verse 12 részben szabadságban költött történet(nek tűnik).
Kalligram
Kemenes Géfin László Fehérlófiának újabb darabjával indít a februári szám, Csehy Zoltán könnyedén gördülő mondatokból álló költeményeiben humor, radikalizmus, irónia, gyermekhangok és kegyetlenség egyszerre jelenik meg. Dreff János Bevezetés a szövegirodalomba című írása sok türelmet kíván, mivel telis tele van mindenféle betűtípussal, képekkel, rajzokkal. Farkas Zsolt Mégis győzte, mégis új című verses bírálata pályázati kiírás is egyben, bírálata a keserves himnuszoknak, kiírása egy pályázatnak új himnuszokra.
2012. január
Alföld
Kis Anna versei a szavak létének határán, valami nyelven túli ritmusban, akár egy mondóka vagy ráolvasás. Vörös István egy játékos verse önmagát átláthatóvá teszi, vagy (nem), ez a játék, egy másiknak címe A többféle létezés elégiája, egy harmadik egy zsoltár. Horváth Péter archaizáló nyelven megszólaló novellájában a szó és a kép vetekedik egymással, látszólag a kép győz. Tandori Dezső naplója és Horváth Ágnes Adyról és a Baudelaire-fordításokról szóló tanulmánya mellett Radnóti Sándort Rilke híres versének az Archaikus Apolló-torzónak az eredeti kötetből, illetve az egész Rilke-életműből való kiválása érdekli, amikor a vers kapcsán a műalkotások életmegváltoztató hatását vonja kétségbe, metafizikai radikalizmusnak nevezve a szinte zsarnokinak tűnő parancsot.
Jelenkor
Esterházy Péter Literátor versus című verses formában induló, majd prózában kifejlő írásában Danilo Kis (és nem csak ő) kapcsán − többek között − a közép-európai literátorságról súg-búg, nekifog gondolatoknak, szökell, anekdotázik. Szabó Ádám verseiben a dallam, a ritmus viszi a szót. A Mohácsi Balázséiban pedig Pécs és a megszólított, és a fiatal, merész, egyszerű szó-kimondás. Földényi F. László tanulmányában az Edward Gordon Craig Über-Marionett-elméletében tetten érhető, a jelenben is mindig ott rejtező halál szenvedélyt vizsgálja.
Holmi
Takács Zsuzsa versei mintha az állati és az emberi lét határán születtek volna.
Szaniszló Judit Megintapa című elbeszélésében ömlik a sok szó, mint egy zuhatag, jön, aminek jönnie kell, ki tudja, mindesetre telis-tele a mindennapi utcai beszéd fordulataival, és nem csak azzal.