Folyóiratszemle
(Szokács Kinga)
2014. November - December
KALLIGRAM
Novemberben Keszthelyi Rezső versei mellett A történelmi regény Közép-Európában összefoglaló cím alatt több tanulmány olvasható a témában, többek között Szegedy-Maszák Mihály és Peter Zajac tollából.
A decemberi szám az esszékben erős. Több regényrészlet és Balázs Imre József versei mellett Kelemen Pál Jelenlét: golyónyomok a falban című írása az emlékezés és egy emlékmű jelenvalóságáról kivételesen szép filozófiai esszé. Schein Gábor Füst Milánról szóló írását, valamint Németh Zoltán Traumatizált testek a kortárs magyar irodalomban c. esszéjét is a legmelegebben ajánljuk. Ez utóbbi megállapítja, hogy a kortárs magyar irodalomban a korábbi posztmodern koncepciót fokozatosan a traumatizált nyelv koncepciója vette át, amelyben a végső jelenlét lehetősége a test.
ALFÖLD
Novemberben Kerber Balázs Nappalok, évek című elégikus, fényekkel és színekkel teli versét ajánljuk.
Decemberben a színház, a film és a fotó kapja a főszerepet, az ebbéli tematikájú írások egyszerűen a művészet rovatcím alatt szerepelnek. Ezen kívül Csehy Zoltán verseit emeljük ki.
JELENKOR
Novemberben Marno János és Kőrizs Imre versei mellett Fóthy János író, költő, újságíró Horthy-ligetbeli raboskodásáról szóló 1945-ös visszaemlékezése figyelemre méltó olvasmány. Csakúgy, mint Szászpataki Róbert meséje egy cigány gyógyítóról (Hozzák a szép Szulét), csupán a mostanában divatos „mondjuk” szó szerepel csupán túl sokszor a szövegben. Kritikákat olvashatunk Háy János Napra jutni és Parti Nagy Lajos Mi történt avagy sem c. műveiről.
Decemberben Gellén-Miklós Gábor és Nyerges Gábor Ádám versei mellett Havasréti József esszéjét közli a lap a beat irodalom magyarországi fogadtatásáról
2000
A novemberi számban Rakovszky Zsuzsa Négy évtized c. verses elbeszélését mintha a Fortepan (http://www.fortepan.hu/) fényképei ihlették volna, mindenesetre olykor megrendítő az emlékképek ilyen sűrű egymásra halmozása. Az egyes ciklusok külön címeket viselnek, pl. címkék: vitrin, meggybefőtt, korszakhatár. Szvoren Edina novellája (A második felkelés előzményeiről) kiváló példája annak az elbeszélésmódnak, amikor a pontosan kitalált írói szemszögből megírt mikrotörténet számos egyéb értelmezési réteget, valóságsíkot mutat fel, ami az olvasót folyamatosan további asszociációkra ösztönzi.
HOLMI
Novemberben itt is a fent említett, Fortepan ihlette Rakovszky – mű egy darabjával találkozunk.
Hét naplórészletet olvashatunk az I. világháború éveiből. Tomaji Attila verse az univerzum erőihez való esdeklés és bocsánatkérés. Bogdán Árpád Hókunyhó c. novellája megrázó történet a hiányról, az árvaságról és a gyermeki öngyógyításról. Keresztesi József érzékeny és alapos recenziót írt Lanczkor Gábor Folyamisten című könyvéről.
Új versfordító műhely:
Továbbá:
2014. Október
ALFÖLD
A lapszám az esszé műfajában erős. A kortárs levelei c. rovatban Angyalosi Gergely A fenségesnek mint a művészetfilozófia legizgalmasabb kategóriájának néhány epizódját idézi fel, Pszeudo-Longinosz, Burke, Kant és Lyotard felfogásait (sorrendben a leigázó erő, a széptől teljesen különböző delight, a konfliktus a képzelet és az ész között, az elgondolható, de felmutathatatlan), és jut el a 20.századi magyar szerzők tematikus kiállításainak képeihez. Bacsó Béla Tapasztalat és esztétika című tanulmányában a művészet tapasztalatára irányuló megfontolásokat veszi sorra, Gadamertől Schustermanig. Makai Máté Nietzsche, Gumbrecht és Sloterdijk esztétikai világértelmezéseit vonja górcső alá, míg Nemes Z. Márió Gottfried Benn antropológiai esztétikáját elemzi annak rendkívül érdekes, 1933-ban írt Expresszionizmus című esszéje, illetve néhány verse alapján.
JELENKOR
Nádas Péter Üledékes szószedet című prózaversével indít a szám, majd két laudációt olvashatunk, amelyek a Nádasnak ítélt Würth-díjának átadásakor hangzottak el Stuttgartban, idén márciusban. Roboz Gábor és Gáspár Singer Anna novellái az emlékezés köré épülnek, más-más szemszögből. Recenziót olvashatunk Szabó T. Anna és Grecsó Krisztián köteteiről.
HOLMI
Jubileumi szám. A folyóirat 25 éve jelent meg először, és idén decemberben vehetjük kezünkbe az utolsó számát. Az emlékezés itt versekben, prózákban, esszékben is megjelenik, akiktől olvashatunk, többek között Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa, Kornis Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Mesterházi Mónika, Lator László, Keresztei József, Kőszeg Ferenc, Gyáni Gábor, Bazsányi Sándor. És akiket az írások - részben - felidéznek: Petri György, Mándy Iván, Orbán Ottó, Baka István, Tar Sándor, Somlyó György, Eörsi István, Fenyő Miksa.
De egytől-egyig, minden cikk figyelemre méltó. Egy nagy folyóirat búcsúzik, ami az elmúlt 25 év magyar irodalmának egyik elsőrangú szellemi közege, műhelye volt.
KALLIGRAM
Goethe Faustjának második részében a második felvonás fináléját Márton László fordította le a „Hamburgi Kiadás” alapján. A művet a pesti Katona József Színház fogja bemutatni Schilling Árpád rendezésében a közeljövőben. Orcsik Roland Hamvas Béla A magyar Hüperion című művét elemzi A magány politikája című tanulmányában, ahol azt bizonyítja, hogy Hamvas művét nem lehet semmilyen ideológiai vagy politikai irányzatba sorolni, és minden ilyennemű törekvésnek elejét szükséges venni. Két tanulmányt olvashatunk Borbély Szilárd A Testhez és a Halotti pompa c. műveiről, és két recenziót Péterfy Gergely Kitömött barbár c. regényéről.
2014. Szeptember
ALFÖLD
Závada Péter versei és Sopotnik Zoltán Kolóniájának újabb epizódja mellett a populáris kultúra medialitásának kérdéseivel foglalkozó, idei márciusi konferencia szerkesztett szövegeit olvashatjuk.
JELENKOR
Schein Gábor és Solymosi Bálint versei mellett Patak Márta prózáját és a Lator Lászlóval Illyés Gyuláról folytatott beszélgetést ajánljuk. Kritikát olvashatunk a következő művekről: Závada Pál Természetes fény, Varga Mátyás hajnali 3, Szilasi László A harmadik híd és Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond.
2000
Goethe Faustjának IV. felvonásából Márton László fordított újra és magyarázott néhány részt.
KALLIGRAM
Herczegh Máté Szét című krónikájában az elegánsan könnyed, filozófiai erudícióra utaló fogalmazásmód és a történések, illetve párbeszédek nyersességéből adódó feszültség adja a szöveg sajátos izgalmasságát. Vida Gergely Karakterek címmel ellátott rövid versei utalásszerűen sejtetik a sorok mögötti közös kimondhatatlant, aminek viszont a magunk módján egyenként részesei lehetünk. Tóth-Czifra Júlia Kivágás – mentés – beillesztés –mentés másként c. tanulmányában a Kosztolányi-hagyaték lapkivágatainak jelentőségét magyarázza, amelyek kéziratként és nyomtatott közlésként is egyaránt működnek. Gaucsík István írásában egy, a magyar kisebbségtörténeti kutatások által eddig kevéssé ismert szlovákiai közgazdász, vállalkozó politikus, publicista, szabadkőműves, Tarján Ödön életét, munkásságát ismerteti.
2014. Június
HOLMI
A szám számos versfordítást közöl, többek között François Rabelais, Joannes Honterus, Hans Sachs, Christian Morgensterntől. Versfordítók számára tanulságos lehet. Kisbali László, a fiatalon elhunyt immár szinte legendássá váló esztéta-tanár Az ízlésfogalom apóriái: La Rochefoucauld című, a hagyatékban fellelt írását így kommentálja a közreadó Szécsényi Endre: „… ez a néhány lapnyi szöveg inspirálóbb és érdekfeszítőbb olvasmány, mint sok lekerekített tudós munka.” És bizony, ez pár sor után is már kitűnik. Radics Viktóriától Csillogó faágak a sötétben címmel gyöngéd esszét olvashatunk a depresszióról.
JELENKOR
A szerkesztőség a hagyományoknak megfelelően az idei Pécsi Országos Színházi Találkozónak szenteli a lap e számát, amely Térey János Epifánia királynő című drámájával indít. Koltai Tamás Struktúra és szisztéma című írásában a budapesti színházak elmúlt évadbéli kínálatát elemzi. Esszék és kritikák olvashatók Székely Csaba munkáiról. Radnóti Zsuzsa találó megfogalmazásában: „ezekben a huszadik századi komédiák felől megközelített történeti helyzetrajzokban időtállóan bennefoglaltatik a magyarországi modernitás nekilendülése és megfojtásának újra- és újra visszatérő körforgása”. Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna pécsi bábművészekkel Keresztesi József beszélget. P. Müller Péter a performansz és a térfoglalás kapcsolatáról értekezik, kitérve a városi köztereken megvalósuló performanszok példájára is. Balassa Zsófia recenzióját olvashatjuk Eörsi Lászlónak a kaposvári Csiky Gergely színházról írott könyvéről.
2000
A folyóirat hagyományosan magas színvonalú beszélgetéseket közöl. Ebben a számban Halász Péter zenetörténésszel Barabás András beszélget zenepedagógiáról, hangversenyéletről, zenekarokról, a kamarazene háttérbe szorulásáról, a zeneműkiadásról, Török Andrást pedig, a Budapest Könyv szerzőjét Margócsy István kérdezi a városhoz való viszonyáról, a városkönyvírás rejtelmeiről, várospolitikával kapcsolatos elképzeléseiről.
KALLIGRAM
Szijj Ferenc, Bajtai András és Rácz Péter versei mellett A fordítás mint szellemi barkácsolás címen hosszabb beszélgetést olvashatunk Karol Wlachovskỷ műfordító, tanár, kultúrdiplomatával. A beszélgetés nem csupán azért érdekes, mert nem csak egy tapasztalt műfordító műhelytitkaiba enged bepillantást, hanem egy olyan közép-európai szellemiséget, attitűdöt, világlátást mutat fel, amely példa lehet a mai kelet-közép európai országok értelmisége, urambocsá’ politikusai számára.
A Magyar Narancsban olykor tanulságos írásokat olvashatunk Barna Imre fordítói műhelytitkairól.
Pl.: http://magyarnarancs.hu/egotripp/barna-imre-pont-forditva-90291
A könyvhét kiváló könyveiből néhány:
Bajtai András: Kerekebb napok
Bartók Imre: A nyúl éve
Darida Veronika: Jeles András és a katasztrófa színháza
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Nemes Z. Márió: A hercegprímás elsírja magát
Pallag Zoltán: Noir
Péterfy Gergely: Kitömött barbár
Rácz Péter: Az alvó testről
Ritter Andrea: Melegek
Sajó László: A futball ábécéje és más történetek
Somlyó Bálint: Kerülő úton
2014. május
ALFÖLD
„Kicsik voltunk, de ugrani fél és egész számot is tudtunk” – írja Tőzsér Árpád Icek (= ugróiskola) című versében. És hogy maradjunk most ennél a formánál, azaz az olvasásra – többek között − ajánlott írásokból idézzünk egy-egy mondatot: „Mi is az a malaszt / Nem tévesztendő össze / a melasszal / A melasz a gyakoribb / a 21. században gyakoribb / a melasz / mint a malaszt” Esterházy Péter Hét utolsó szó (Joseph Haydn: A megváltó hét szava a keresztfán) című librettójában.
„Olyan, mintha figyelne valaki, mintha te figyelnél valakit, akit pedig nem is látsz, olyan, mintha folytonos mozgást érzékelnél a szemed sarkából, de sosem lennél képes arra, hogy elég gyorsan kapd oda a fejed ahhoz, hogy meglásd, mi is az.” Dragomán György Az átkelés című prózáját az élesdi művésztelepnek ajánlja.
„Az eltorzult vallásosság, a zsigerekbe tokosodott babona és a rohasztó államszocializmus lidérces elegye teremti meg azt a tágabb mentális-szociális közeget, amelynek legfontosabb összetevői közé tartozik például a (faji-társadalmi) kirekesztés és a (huszadik század bűneire vonatkozó) múltfelejtés - háttérben a magyar-ukrán-román térség terhelt történelmével.” Bazsányi Sándor Dúskál a nincsben című tanulmányában olvassuk ezt a mondatot Borbély Szilárd Nincstelenek. Már elment a mesijás? című könyvéről.
(„… a nem harcias nyelv, a befogadó attitűd, az asszociatív gondolkodás, az állandóan változó perspektíva, a nem hierarchikus, személyes és nyitott szemlélet… az írás célja nem a hatalomszerzés vagy hatalomgyakorlás, hanem az intimitás létrehozása…”) „E megállapítások azonban nem kevésbé érvényesnek látszanak magára a kötetre is: egyrészt a személyes olvasással a szerzői szubjektum kívül marad a szigorú értelemben vett akadémiai diskurzuson, vagy legalábbis annak margóján helyezi el magát.” – írja Somogyi Gyula Nőként írni nőkről. Hogyan kell?című recenziójában Menyhért Anna Női irodalmi hagyomány című könyvéről.
JELENKOR
„Nem feltétlenül kell azt gondoljuk, sugallja szerintem Esterházy műve, hogy a magyar történelemnek ne lettek volna pillanatai, amikor legalábbis fölrémlett, hogy másként is lehetne, mint eddig volt: hogy a mi uraskodás-szolgaiság, parancs-engedelmesség dichotómiákba belemerevedett társadalmunk története, amely minden periódusában újratermeli ezeket a társadalmi struktúrákat és mentalitásokat, újra és újra urakat teremt a maga számára, és újra és újra szolgává válik, másként is alakulhatott volna” – mondja Takáts József Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal (- a Márk változat - ) című könyve kapcsán a Bagi Zsolttal és Pálfy Eszterrel folytatott beszélgetésben.
„Ha lennének embereim, / Akkor lenne egy titkárnőm, / Annak lenne egy akváriuma, / Abban lenne egy biológiai egyensúly, / És szólnék: etesd meg a guppikat, Gabika / Aztán pedig írjál levelet.” – írja Bognár Péter egyik versében. „Csodálattal gondolsz a megérzésre, amely titkos útjain előbb született meg benned, mint a teljes bizonyosság.” Podmaniczky Szilárd Most élsz című kispróza-gyűjteményének II. részében olvasható ez a mondat.
KALLIGRAM
Podmaniczky Szilárd fentebb említett írásának I. része itt olvasható: „Most már képes vagy úgy enni és inni, mint egy erős gondolat.”Ayhan Gökhan Jégbefordult című verséből: „A kétszintes túlvilág oldalán / elszármazott nehéz istenek sem értik / az általuk könnyen meggyilkoltak beszédét.” A zene kétarcúságának okáról Surányi László Zene és szenvedés – A nyelvi differencia című írásában a következőt írja: „Az érzékenységünk indulati régióihoz való közelségét ellensúlyozva arra emlékeztet, hogy ahol érzékenységünk megnyílik az öröm egy magasabb fajtájára, ott a mélyebb szenvedés felé is nyitott lesz „lénye legbensejéig””.
2000
A szám főszereplője Budapest. Török András beszélget különleges budapesti séták szervezőivel. Megtudhatjuk, hogy nemsokára lesz interaktív Sétaműhely a bupap.hu szervezésében, táncosokkal, költőkkel, színházzal. Szerb Antal Budapesti kalauzából: „Pasarét. Pasáról szó sincs. Valami nagyon modern érzésű óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután összeszedett egypár jómódú lilliputit és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak.” Gerevich András Budapest című versének utolsó strófája: „Minden tavasszal zöldell a fű, rügyeznek / a fák mielőtt kivágják / áttervezik a parkot, / és új szobrokat emelnek. Nincs se béke, / se háború. Megszállták otthonomat.” A Dokumentés rovatban Hippolyte Desprez közíró és diplomata Magyarország és a magyar mozgalom című 1847-es írásából: „Teljesen bezárult-e a jövő Árpád ivadékai előtt, s a valószínűségek számbavétele után számukra csak a végromlás bizonyossága marad? Hogy a magyarok e kétségbeejtő állapotba kerültek, amelyben a népek leledzenek, nem lévén halhatatlan lelkük, mely a túlvilágon megbűnhődne, nem kellene legalább idelenn megbűnhődniük a hibáikért, a megsemmisüléssel? Nem; maradt egy nyitott út számukra…”
HOLMI
„tegnap este áthívták Lizát az apácák, telefonáltak, hogy tanul- / mányozni szeretnék a tetoválásait, az új pápa elnézőbb az / ilyesmivel, különösen bibliai témakörökben,” –olvashatjuk Garaczi László Zsákország című hosszúversében. Seregi Tamás A triatlon filozófiája című írásának II. részében a kerékpározás témakörében a következőt írja: a mezőny nem focicsapat, nincsenek benne a tagokhoz mereven hozzárendelt pozíciók, nincs semmiféle hierarchia, nincs szemtől szembeni konfrontáció amely a teljes személyiségünk latba vetését követelné.” Pósfai György Morfondír című írásában Karinthyra (is) ráismerünk: „Nézegetem a fejem, és sehogy sem tetszik. Nehéz, ingatag, sérülékeny. Ezen a vékony kocsányon ott a magasban… hová tette az eszét az evolúció?” És így tovább, viccesen, derűsen, hogy nevessünk is néha.
2014. Április
KALLIGRAM
A szám első szövege Mészáros Sándor Kafka fia című írása Borbély Szilárdról. Ezt követik
Keszthelyi Rezső és Berta Ádám prózái. A regényírás módszeréről, írói attitűdről
Jászberényi Sándor beszélget Kőrösi Zoltánnal. Kritikák olvashatók Tompa Andrea és Tóth
Krisztina regényeiről.
ALFÖLD
Részletet olvashatunk Horváth Péter Kedves Isten című, a Noran kiadónál nemsokára megjelenő, feltehetően sikeres regényéből, amely egy kisfiú leveleit tartalmazza az 1966 körüli évekből. Szilágyi Ákos verseinek rímeit, ritmusát idegen nyelven visszaadni jó tréning lehet fordítóknak. Krusovszky Dénes Az új vadak című prózájában nem kegyelmez a szereplőinek. Minuciózus leírás, elrontott életek távolságtartó ábrázolása, a magyar próza realisztikus hagyományában, ha úgy tetszik, a tehetetlenség apoteózisa.
Angyalosi Gergely: In memoriam Borbély Szilárd
JELENKOR
Gellén-Miklós Gábor versei mellett Selyem Zsuzsa Tárgynak lenni, alanynak lenni című írásában a Kertész Imre műveiben minduntalan kérdezés tárgyának kitett személyesség témáját taglalja. Szilágyi Zsófia a Nemzedéki narratívák a kultúratudományokban c. kötetről írott recenziójában a nemzedékfogalom történeti, szociológiai, illetve az irodalom(kritiká)ban megjelenő, különösen a 20. századra vonatkozó aspektusait foglalja össze nagy vonalakban.
Különösen érdekes beszélgetést olvashatunk, sajnos immár talán az utolsók közül, Borbély Szilárddal, kérdezője Keresztesi József. A beszélgetés apropója Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje című viedóinstallációja (Műcsarnok 2012., tavasz) kapcsán a test kérdése, a traumafeldolgozás, a testtel való kapcsolat, testpolitika és politika, magának a Testhez című kötetnek a létrejötte, a női testek története, az ódaköltészet lehetőségei, az igazi költészet milyensége, a test-templom metafora ereje, s az evvel való dolgozás lehetőségének mikéntjei, és végül egy megfontolásra érdemes Pilinszky-kritika, B-Sz.-nak a Pilinszky- életművel szemben való értetlensége.
A lap utolsó oldalain Borbély Szilárdra Takáts József emlékszik.
HOLMI
Takács Zsuzsa elbeszélő, szinte prózába hajló, Szabó T. Anna játszósabb versei után Dragomán György Máglya c. regényéből egy részletet olvashatunk. Seregi Tamás filozófiai esszéje a triatlonról, annak aki bírjaJ. Recenziók Farkas Péter és Tompa Andrea regényeiről, Kis János esszékötetéről.
Az ÚJ FORRÁS című lap februári számában Uri Asaf verseit ajánljuk, egy beszélgetésből megismerhetjük, ki ő, és nem utolsó sorban a Zohár a teremtés könyvéről fordításának első részletét olvashatjuk, a könyv az Atlantisz Kiadónál fog megjelenni nemsokára.
2014. Március
A legtöbb folyóirat ebben a hónapban versekkel remekel inkább, mint prózai művekkel, noha bizonyára sokan találnak olyan írásokat, amelyeket érdekesnek, izgalmasnak, néhányat esetleg fordításra is érdemesnek találnak. Nézzük akkor sorban.
KALLIGRAM
Fenyvesi Orsolya verseiben egy olyan gyerek(lány) is beszél olykor megbocsátható esetlenséggel, aki átlát az időn, a jelenbe hívja a múltat, saját emlékeit vonja össze régebbi idők, régi korok, életek emlékeivel. Az idővel együtt a tereket is belátja, pl: „Vannak tájak, ahol a Nap / alulról fodrozza a felhőket, és árnyékká / fújja a szél az ágaskodó embert, …”
A lapszám a 100 éve született Bohumil Hrabalra emlékezik néhány írással, többek között Csehy Zoltán „három kurta Hrabal-futamával”, ami A szép tisztessége címet viseli. Nincs hova visszamennem című kötetéről írva ugyanitt Gerevich András így jellemzi Csehy költészetét: „… nem csak ír, nem csak verseket költ, hanem a műveltség és művészetek elemeiből megteremti a saját világát, saját költészetének mitológiáját is.”
JELENKOR
E hónapban Bertók László verseit olvashatjuk az első oldalakon, kétsoros rímes „firkái” fordítási gyakorlatnak sem utolsók. Ayhan Gökhan két verse, Legendárium és Álomrekonstrukció érett, erős, határozott költői hangot mutatnak. Závada Péter Vakforma című, három szakaszból álló versének témája a reprodukció, pontos helyzetleírásokkal, egyenletesen vezetett, kitartott mondatokkal. A költővel Mohácsi Balázs és P. Simon Attila beszélgetett a Művészetek Házában, Pécsett 2013 áprilisában, a beszélgetés szerkesztett változatát ebben a számban olvashatjuk. Az interjúból megismerhetjük a mai magyar költészet némely irányát, miközben egy megfontolt, átgondolt és reflexív költői programmal is találkozunk, egyben utalásokkal a fiatal költő életének fontos történéseire, hagyományaira. Horváth Györgyi Miért éppen „kulturális fordulat című tanulmányában azt járja körül, hogy a Cultural Studies hogyan nyert teret egyre inkább a 90-es évektől kezdődően az irodalomhoz kötődő vizsgálódások terén.
ALFÖLD
http://www.alfoldfolyoirat.hu/
Marno János versei a 3-4. oldalon. Az Irodalmi Napok 2013. novemberében tartott tanácskozás témája a kritika volt. A szerkesztett szövegek ebben a számban olvashatók. Az irodalomkritikáról többek között Angyalosi Gergely, Tverdota György, Bazsányi Sándor, Károlyi Csaba ír, színházkritika mai magyarországi állapotáról Jákfalvi Magdolna, a művészetkritikáról Andrási Gábor, a zenekritikáról Wilheim András értekezik. Fontos írások főleg azok számára, akik nagy vonalakban szeretnék átlátni ezen területek főbb áramlatait.
HOLMI
Schein Gábor A lapok kiterítése című verse mintha Nietzsche démonát idézné, aki most reggel lopakodik utánunk legmagányosabb magányunkban azt kérdezve: „mit szólnál, ha ennyi volna az egész?”. És akitől kérdezi, annak „Üres a keze, semmije sincs. …és nem kezdene semmit elölről”. Nyitány a címe a második versnek, amely egy új élet lehetőségei előtti kérdésfelvetés. A harmadik címe Ragyogni fog. S hogy mi? A sóval beszórt utca. De míg ide eljutunk, olvassuk el a verseket. Hiszen ez csak hívószó. Darvasi László novellájának címe Emily Dickinson.
Ebben az évben jelent meg a Magvetőnél Szilasi László A harmadik híd című regénye. Alighanem jelentős könyv lesz. „Bátor, nyugtalanító és katartikus” (Darvasi László) a Magyar Narancsban Radics Viktória recenzálja.
Aki a magyarországi (budapesti) kultúra történéseit követi, annak ajánljuk a
http://www.revizoronline.com/index.php
oldalt,
valamint a Népszabadság kultúra-rovatát. Szinte minden nap érdemes cikkek, kritikák jelennek meg itt, vissza- és kitekintések, fiatal kezdeményezésekről beszámolók.
2014. Január – Február
Furcsa és szomorú ez a két hónap, furcsa, mert a tél nem mutatta meg magát teljes mivoltában, szomorú, mert az idősebb e földi életből eltávozók mellett az éppen ötvenéves Borbély Szilárd sem bírta tovább itt tartani magát. Halála mindenkit megrázott, aki ismerte őt és olvasta írásait, a vele készült interjúkat.
A Nincstelenek című regényét a Holmi januári számában Visy Beatrix recenzálja, ennek végső konklúziója, hogy nincs megváltás. A februári Kalligramban Kőrösi Zoltán személyes hangvételű recenziójában sem állítja ennek ellenkezőjét, ő a közegből való kiválás tragikumát emeli ki a regényből, és roppant erős, bátor könyvnek tartja.
Néhány a többi recenzió közül: a januári Holmiban Kun Árpád Boldog Észak című nagysikerű regényét (amit egyébként az És-kvartett résztvevői az eddigi egyik legmagasabb pontszámmal jutalmaztak) Sántha József méltatja kritikájában. A furcsaság megvan azért: a regény alapvetően más hangot üt meg, mint a kelet-európai és magyar regények. A februári számban Kőszeg Ferenc írása Rubin Szilárd Aprószentek című regényéről és Keresztesi József Rubin Szilárd pályarajzát megrajzolni kívánó kötetétől érdekes elegye a memoárnak, a kritikának és az esszének a sokszor kitárulkozó, esendőségét is megmutatni tudó Rubinról.
A januári Jelenkorban Kálmán C. György elismerő kritikáját kapjuk Szűcs Teri A felejtés története. A Holokauszt tanúsága irodalmi művekben című, „rendkívül gazdag és összetett” könyvéről. A szerző remekműveket elemez, súlyos tárgyalásmód, engedmények nélkül, s a mű olvasása során az ún. végső, nagy kérdések jelenléte is ott van, a szerző önreflexivitása és öniróniája is felsejlik a mű olvasása során. A februári számban Bereményi Géza Vadnai Bébi című könyvéről Etlinger Mihály ír, és ugyanitt Ungváry Rudolf személyes, a korszakhoz fűződő emlékeit foglalja össze a regény egyik szereplőjéről és annak anyjáról. Ugyanebben a lapszámban olvashatjuk Dragomán György Rabság – történetek a rácsokon túlról című novellaciklusát. Az egyik legizgalmasabb kérdés talán az, hogy ki beszél ezekben az írásokban. Mintha a régi igazság mutatkozna meg a borzalomban: aki bántalmaz, magát is bántja, a gonoszság önmaga ellen fordul, egymásra mosódik a tükörben a börtönigazgató és a rab arcképe, mint Margharete von Trotta kultikus filmjében, az Ólomidőben a két nővér arca a börtönbeli beszélőn a kettőjüket elválasztó ablak tükrében. A szerzőtől A szökés címen regényrészletet is találunk a januári Holmiban, ahol egyebek mellett Szvoren Edina elbeszélése is ott van, ennek címe A. úr és A. kisasszony. A borzongás – mondhatnánk. Halasi Zoltán verse, noha a Pestis címet viseli, a rímjátékok által mégsem a végre, a pusztulásra hajaz. De lehet, hogy éppen ezért mégis. Ugyanitt Pollágh Péter az arisztokrata költészettel kísérletezik.
A februári Alföldben Szijj Ferenc verseiben apró és hétköznapi tárgyak, helyzetek fénnyel megvilágítva jelennek meg, ezáltal különös távlatokba helyeződnek, ráadásul bizonyos kérdések is feltevődnek. Garaczi László Magyar mátrix című drámájának második része is itt van, az első a januári számban. Ha Garaczi, akkor Garaczi, mondhatnánk, a megszokott humor, éles megfigyelés a nyelvi játékokban is.
A Marno-versek kedvelőinek ajánlhatjuk a januári 2000-számot, az itteni négy versben a test játékaival, esetlegesnek tűnő, hangzásbeli reflexiók, asszociációk az érzékelést teszik csupán a világ elsődleges leíró módszerévé. Persze az olykor éppen elég. Ugyanebben a számban Tillmann J. A. Petriről szóló írását ajánljuk melegen, ahogyan Petri emlékére születtek a Holmi februári számában továbbra is Marno János, Kőrizs Imre és Suhai Pál Petri hangnemét nagyon is megidéző, erős versei.
A februári 2000-ben Porogi András novellái akár egyszerű mesékként is olvashatók. És az egyszerűség a nagyszerű néha.
A Látó januári számában Reet Klettenberg Ottlik Géza Iskola a határon című regényének észt nyelvre való fordításának műhelytitkaiba avatja be olvasóit.
A Mozgó Világ Hó-Napló sorozatában írók, közéleti szereplők osztják meg bizonyos, aktuális eseményekkel, témákkal kapcsolatos gondolataikat.
Ebben az évben jelent meg a Magvetőnél Szilasi László A harmadik híd cím regénye.
Nagyon melegen ajánlom.