2009. január
JELENKOR
Vers és Fordítás
A Jelenkorban Vári György Gergely Ágnes Tigrisláz című fordításkönyvének recenziója olvasható. A kötetet már többen is (Keresztesi József, Bán Zoltán András, Báthori Csaba) dicsérték. Vári szerint Gergely fordításról való felfogása a következő: „Szabatos és végérvényes módon megfogalmazni egy felismerést, véglegesre munkálni – ez a költő feladata. Ugyanazzal a pontossággal és véglegességgel szólaltatni meg ezt a nyelvi-költői felismerést a másik nyelv terében – ez volna a fordítóé.”
Márai másképpen
A Jelenkor Földényi F. László kiváló esszéjét közli Márai 1943-45 közötti naplóiról, a címe: Az utolsó utáni polgár. A naplókban az irodalom „láthatatlan” és nyilvános élete fonódik egybe, Földényi a történész alaposságával követi Márai vívódásait, önmaga író-mivoltához, az irodalmi közvéleményhez való viszonyát, a naplóírást mint a nyilvánosság keresésének új módozatát. Több bekezdésben bizonyítja, hogy mivel Magyarországon soha nem létezett nyugat-európai értelemben vett polgárság, Márai egy eszményített polgárság-képhez ragaszkodott.
És még…
ajánlom Szolcsányi Ákos és Szeifert Natália verseit, Keresztesi József kritikáját Borbély Szilárd két kötetéről, Takács Józsefnek Palkó Gábor: Esterházy-kontextusok c. könyvéről szóló recenzióját, amelyben többek között felvázolja a posztmodern fogalmának magyar használatát is, Sántha József recenzióját Rácz Péter: Remélem, belátnak című verseskötetéről.
HOLMI
Rába György és Darányi Sándor versei mellett Tatár György Átváltozások című mitográfiai esszéje Orfeusz és Eurüdiké mítoszát írja újra, Balázs Zoltánnak a politikai nevetésről írt tanulmánya nagy segítségére lehet annak, aki a kelet-európai létezésmódok megértéshez akar közelebb jutni. A kritikák többek között Jónás Tamás és Szilágyi Ákos köteteiről szólnak. Gődény Balázs Testcsel c. novellájában az író a gyermek szemszögéből ír le egy felnőttek között létrejövő cseles helyzetet.
HOLMI
Szálinger Balázs versei, Király Levente novellája. Tanulmányok Krúdyról, Csáthról, Ignotus művészetelméleti vázlatairól. Vajda Mihály elmaradhatatlan naplója.
KALLIGRAM
A versek közül igen ígéretesnek tűnik a Krusovszky Dénesé (A reggel elveszi a szavakat) bár kicsit szorosabbra foghatta volna néhol a sorokat. Túl a végeken. Ez jut eszembe Szolcsányi Ákos verseiről. Ferdinandy György Vasárnap bácsi című elbeszélésében egy százéves vén vigéc meséli emlékeit az öregotthon lakóinak megjegyzésivel kísérve. A tanulmányok közül András Sándor igen alaposan elemzést ad Rácz Péter Remélem, belátnak című kötetéről, az elemzés nagy érdeme pedig az, hogy az író szinte együtt gondolkodik a versekkel, mintha nem róluk, hanem belőlük igyekezne megszólalni.
KRITIKA
Interjúkat olvashatunk Földényi F. Lászlóval és Tarr Bélával, és megtaláljuk Spiró György Vajda Lajos kiállításának megnyitóján elhangzott szövegét.
Vajda Lajoshoz: http://images.google.hu/images?hl=hu&q=Vajda+Lajos&um=1&ie=UTF8&ei=YNSuSbf-FcOe_gbjk5HKBg&sa=X&oi=image_result_group&resnum=4&ct=title
2009. február – március
ALFÖLD:
A februári számból Király Odett és Vasadi Péter verseit, valamint két tanulmányt választottam: Kulcsár-Szabó Ernőét a Nyugat kultúrafogalmáról és kulturális orientációjáról, és a Bónus Tiborét, amelyben az Édes Annát értelmezi Színháziasság és és az érzékek topológiája címmel. Tolnai Ottó Grenedírmars című kötetéről Bodor Béla recenziója olvasható.
Márciusban Merényi Krisztián versei és Egressy Zoltán novellája okozott nagyobb örömöt mint a többi írás.
HOLMI:
Február: Úgy látszik a kettes szám az uralkodó most, innen is két novellát emelek ki: Halász Margit: Az utolsó hajdú és Vincze Ferenc: Leborulok előttetek, véreim.
Március: Fodor Géza emlékszám. Számos pályatárs emlékezik a kiváló esztétára, tudósra.
2000:
A februári a zenének szentelt szám: a nem zenélőknek is nagyon meleg szívvel ajánlom a Bali Jánossal készült interjút. Rövid, ám annál fontosabb. Nincs sok beszéd, nem kell mindent hosszan magyarázni. A zene lényegéről, azaz nem csak arról. Valaki, aki nem dől be a korszellem(ek)nek. Ritka az ilyen hozzáállás manapság, avagy a csendesek nem látszanak ♫
KALLIGRAM:
Február: ismét két szerző: Necz Dániel történetei és Szabó Marcell versei, de itt vannak még Lanczkor Gábor és Kibédi Varga Áron versei is.
Március: Marno János versei, Schein Gábor novellája, recenziók Schein Gábor: Bolondok tornya és Marno János: Nárcisz készül című köteteiről.
Valamint: A lap 2008/11-es számában jelent meg Bán Zoltán András: Meghalt a Főítész, elmúlt a rút világ című írása. Az erre, valamint a Bárány Tibor és Rónai András szerkesztette Az olvasó lázadása? című kötetre írt választ Takáts József és Schein Gábor. A közelmúlt irodalmi életéről, kritikáról, irodalompolitikáról, az irodalmi kanonizáció működéséről stb.
2009. április – május
Az áprilisban megjelent versek közül három költőt választottam. Az egyik Bajtai András a HOLMIban, a másik Ferencz Győző a 2000-ben, a harmadik Tandori Dezső a JELENKORban. Az első szinte gyermeki nyelven szólal meg, félelmekkel teli álmokat, képzeteket és víziókat jelenítve meg, miközben az elvesz igével játszik óvatosan, visszafogottan, nem játszva ki annak összes lehetőségét. Ferencz Győző tisztán kiegyensúlyozott mondatainak líraiságát éppen a tárgyilagossága (pl. sűrűn emlegetett ok-okozati viszonyok) adja, ettől erős a vers, kiváló mestermunka, amelynek témája egy öngyilkosság. Tandori Dezső rövid töredékeinek némelyike akár meditációs tárgyként is olvasható. Megnyugtató, hogy nincs válasz, és a kérdéssel kell megelégednünk. És még ugyanitt rajzok Ottlikról, Szentkuthyról, Mészölyről.
A májusi versek közül a KALLIGRAMból Lanczkor Gábor néhol kissé modoros, néhol pedig nagyon is megkapó tájleírásait, a JELENKORból Csehy Zoltán egyszerre biedermeier és trágár hexametereit, Pollágh Péter Dédi-sorozatának egyik darabját említem meg. Pollágh a HOLMIban is szerepel, aminek a májusi számában nagyon sok érdekes és jó írást találhatunk. A versek közül még Takács Zsuzsa fájdalmasan tárgyszerű rövid példázata a testről, és Aradi Varga Imre Odüsszeusz történetét megidéző monológjai tűnnek ki a többi közül. Lator László Zsinórpadlás című szövege szinte lépésről lépésre idézi fel azt a folyamatot, ahogyan a költő Hogy feltehessen valamit című verse született. Bepillantás a műhelybe. Szakács Eszter A vers születése és halála című írásának témája is hasonló: ahogyan az alcím is mutatja: költészettani vázlat.
Az áprilisi prózaszövegek közül a HOLMIban megjelent Tóth Krisztina: Játszódjatok! című novellája afféle − ha szabad így fogalmazni − realista próza, azaz nincs benne semmi szürreális, semmi képzelődés, ha úgy tetszik szociografikus irodalomnak is beillik, tényszerű eseményleírás, szinte tudósítás egy erdélyi apa és fiú magyarországi munkautazásáról. Ugyanitt olvasható Gazdag Péter szövege a börtönök világáról és Schauschitz Attila A detektív ébredése című írása, amely a detektívregény történetét idézi meg, természetesen Poe-val a főszerepben.
A májusi termés is aranyat ér: A JELENKORban a már e szemlesorozatban korábban is említett Szabó Ádám most Vonatút című novellájával remekel. Gördülékeny, érett próza, amely az elmúlt (rendszerváltás előtti) éra hatalmi szervek által ellenőrzött légkörét, miközben a főhős ide-oda járkál a valóság és a képzelet tereiben. A HOLMIban Zápor György: Virág Dóra című képtelen története, és Bíró Zsófia: Vidéki bestiárium című naplója/novellája.
Tenigl-Takács László Éhség című írásában hihetetlen érzékenységgel számol be arról, arról, hogyan értik a gyakran éhező, szegény sorban élő roma és nem roma fiatalok a nélkülözésről szóló irodalmat.
2009 nyár
2000
május-júniusi szám
Ez jubileumi szám, a folyóirat most ünnepli 20. születésnapját. A szerzők névsorát tekintélyesnek is mondhatnánk, az írások tematikája pedig számos társadalmi problémát érint. Azaz a lap kitett magáért. Beszélgetések olvashatók Várszegi Asztrikkal, Adam Michnikkel, Köllő János a 2000. évet mint útelágazást jelöli ki a jelenlegi, „monoki modell”-t is magában foglaló szociálpolitikai helyzetet elemző cikkében. Verseket közölnek többek között Tandori Dezsőtől, Tóth Krisztinától, Térey Jánostól, Parti Nagy Lajostól, prózát Bodor Ádámtól, Esterházy Pétertől, Nádas Pétertől. A doku-mentés rovatban Kertész Imre 1971 és 1993 közötti levelezését olvashatjuk Eva Haldimannal, a Neue Zürcher Zeitung kritikusával. Egy amerikai magyar emigrációban működő álpap tevékenységét is megismerhetjük. Erős Ferenc tanulmánya a pszichoanalízis kulturális emlékezetéről kiváló összefoglalása Freudnak és Nagy Felforgató módszerének mai megítéléséről.
A következő, július-augusztusi szám a társadalom és gazdaságelemzésekben erős: Szilágyi Ákos Módok módosítása c. tanulmányával indít, amelyben a szerző a maga tekervényesnek, szószátyárnak tűnő, költőségét nem véka alá rejtő módján − egyszerűbben szólva − arra keresi a választ, hogy Magyarország hogyan tudna beilleszkedni az európai demokratikus hagyományok világába. Sz. Bíró Zoltán tanulmányából az orosz gazdaság működésébe és annak válságkezelési technikáiba enged rövid betekintést. Folytatódik Kertész Imre és Eva Haldimann levelezésének közlése.
A HOLMI júliusi számából a versek közül Orosz István, Fabó Kinga és Darányi Sándor műveit emeljük ki, a prózában pedig Szvoren Edina, Ferdinandy György és Lángh Júlia írásait. Utóbbi kettő önéletrajzi ihletésű szöveg. Kiváló recenziót kapunk Gábor György: Az idő nélküli hely c. kötetéről Rugási Gyulának köszönhetően, Havasréti József pedig egy harmincas évekbeli ifjúsági regény propagandavilágát elemzi a kor etnográfiai és politikai allegóriáinak tükrében. Az inkább kritikusként ismert Bán Zoltán András most drámaíróként mutatkozik be: Meneküljön aki tud c. darabjának első része itt, második része a következő számban olvasható.
Az augusztusi szám Takács Zsuzsa és Rába György és Molnár Krisztina Rita verseit kapjuk, Rakovszky Zsuzsa prózája meglehetősen hátborzongató aprólékossággal a hatvanas éveket idézi meg, Margócsy István pedig itt, most Illyés Gyula Petőfi könyvét szedi ízekre. A nemrég elhunyt Kerényi Ferenc irodalomtudós Petőfiről szóló monográfiáját méltatja Szilágyi Márton és Márton László.
A JELENKOR július-augusztusi számában Lanczkor Gábor, Darányi Sándor és Toroczkai András verseit kapjuk, Térey János pedig egy hosszabb verses elbeszélés részletével jelentkezik. Szabó Magda Gömöry Györgyhöz írt leveleit közli a lap. A recenziók közül Angyalosi Gergely írását Krasznahorkai László: Seibo járt odalenn című kötetéről, és Deczki Sarolta a Bárány Tibor és Rónai András szerkesztette, a kritika mai állásáról képet nyújtó Az olvasó lázadása? című kötetről szóló elemzését emeljük ki.
Az ALFÖLD júniusi számában Tandori Dezső és K. Kabai Lóránt versein és Oravecz Imre regényrészletén túl a természethez kapcsolódó tanulmányokat, valamint Konrád György, Németh Gábor, Grecsó Krisztián, Cserna-Szabó András és Géher István műveiről olvashatunk recenziókat.
Júliusban Bertók László, Balázs Imre József és Vörös István versei, Oravecz Imre és Poós Zoltán regényrészletét ajánljuk, valamint tanulmányokat pl. Weöres Sándor mítoszi verseiről, Borbély Szilárd: Halotti Pompa című kötetéről.
Az augusztusi szám Marno János verseivel indít, de a fordítók számára talán legérdekesebb írás Schneller Dóra Tandori Dezső Artaud-fordításairól szóló tanulmánya lehet.
A KALLIGRAM júniusban Győrffy Ákos és Nemes Z. Márió versei mellett Csabai László és Berta Ádám novelláit, valamint Borbély Szilárd Telep-csoportról írt összefoglalóját tartalmazza. A hónap főszereplője egyébként Maurice Blanchot.
A július-augusztusi dupla szám Marno Jánossal indul, mégis, ahogyan az eddigi számok is mutatták, a lap elsősorban a fiatalabb generációk írásait, munkáit közli. Ezúttal a fiatal horvát irodalom néhány szerzőjének írásait, többek között Orcsik Roland, László Noémi és Dunajcsik Mátyás fordításában. A szám másik főszereplője a krimi mint műfaj, érdekes tanulmányokat olvashatunk a kérdéskört illetően, Maigret-től kezdve Sherlock Holmeson át a magyar szocialista krimikig. Amúgy itt van sok más szerző mellett pl. Borbély Szilárd három dala, valamint egy Balázs Attilával készült interjú is.
A MŰÚT 14-es számából Sirokai Mátyás és Magolcsay Nagy Gábor verseit, Triceps prózáját és verseit ajánljuk. Sáry B. László a kritika és az online nyilvánosság viszonyának mai állásáról értekezik, miután jó összefoglalót nyújt az elmúlt évek irodalomkritikájára vonatkozó reflexiókról, a kritikának a kulturális életben betöltött szerepéről. A képzőművészeti nyilvánosság, a blogok és a különféle tudásrendszerek kapcsolatáról a tranzitblog kapcsán olvashatunk egy beszélgetést. Dunai Tamás tanulmánya a mai magyar képregényirodalmat mutatja be és elemzi.
A NAPÚT című folyóirat júliusi számának Fénykör c. rovata három kérdést intézett húsz műfordítóhoz. Ezek a következők voltak: a. Van-e belső szabálya, amelyet műfordítói gyakorlatában követ: saját használatú öt-, hétparancsolat? b. Születhet-e szellemes személyes megfogalmazása − akár most, kérésünkre − a műfordítás mibenlétének? c. Meddig ér egy szakfordító kompetenciája, és állhat-e helyt műfordító szakfordítóként?
A kérdésekre sok más kiváló fordító, többek között Barna Imre, Báthori Csaba, Csehy Zoltán, Halasi Zoltán, Márton László, Rácz Péter és Tasnádi Edit ad választ. A vélemények egymástól sok szempontból különböznek, és ugyanilyen sok szempontból hasonlítanak is.
Folyóiratszemlénk, mint mindig, esetleges. Ismét felhívom a figyelmet a válogatás önkényes voltára. Sok más folyóirat létezik még, határokon innen és túl is, nem beszélve a világhálón megjelenő könyvesblogokról, irodalmi-portálokról, ahonnan ki-ki kedvére csemegézhet…
2009. szeptember − október − november
Megjegyzés: a leltár nem teljes, a válogatás továbbra is szubjektív és kedvcsináló.
SZEPTEMBER
JELENKOR
Takács Zsuzsa verseiben a Nagymestert, a Gazdát kérdezi, szólítja, a maga szálkásan pontos mondataiban, kíméletlenül, a sorok között megjelenő kétségek között. Marno János enervált minimalizmussal teszi fel szinte ugyanezeket a kérdéseket. Ahogyan mindenki felteszi, csak vannak, akik úgy tudják ezt megtenni, hogy közben alkotásuk lesz a forrás, a fő kérdésekhez kapcsolódó alkérdések forrása.
Balassa Péter 1983-ban írt egy tanulmányt Spiró György Ikszek című regényéről. A sokak irodalomról való gondolkodására és ízlésére nagy hatást gyakorló esztéta kétségkívül fontos és számos kérdést felvető, ugyanakkor a kor irodalompolitikai viszonyait is láttató kritikája szerint Spiró könyvének nincs teste, érzéki organizmusa, csak feje, konstrukciója. A kritikai tanulmányt bevezető Vári György rámutat Balassa irodalomfelfogásának kritikus pontjaira, az ideologikusság kérdése köré szerveződő problémákra. Az írás közlésére Margócsy István reagál az októberi számban, majd erre válaszol Vári György a novemberiben.
HOLMI
Petri Györggyel 1989. január 18-a és augusztus 10-e között Papp Mária beszélgetett több ülésben. A beszélgetés első része olvasható ebben a számban, ahol többek között Illyésről, Vas Istvánról, a Bovarynéről, Wittgensteinről, a pálya kezdetéről, a különféle hatásokról, az élet strukturális reménytelenségéről beszél a költő. Radnóti Miklósné és Lengyel Balázs levélváltása azt a korábban elterjedt nézetet cáfolja, miszerint a költő nem akart volna segítséget kérni ahhoz, hogy megmeneküljön. Radnóti Miklósné leveléből megtudjuk, hogy a Lengyel Balázsén kívül egyszerűen nem találkoztak más segítő gesztussal.
Balázs Attila: Kinek Észak, kinek Dél című regényéről Sántha József írt recenziót.
2000
Balogh László Levente: A válság természetrajzáról című írásában a mostani válságra keres válaszokat. Brokés Ágnes a gyermeki egyszerűség stílusában megszólaló, szinte szófukar versei mint karók meredeznek a többi szöveg között.
OKTÓBER
JELENKOR
Tandori Dezső: Az átmenet könyvéből című versével elidőzhetünk egy darabig. Jelen vannak még: Eliot, Zénón és Rilke, Szép Ernőről nem is beszélve. Szolcsányi Ákos költeményeinek líraisága mintha a prózaszöveg tárgyilagosságának ritmusában volna kereshető. A 2008 szeptemberében a Pécsett megrendezett „Kelet-nyugati átjáró − II. találkozó a Balkán kapujában” című konferencián elhangzott négy előadást hozza le a lap: Heller Ágnes A birodalmak és a demokrácia esélyeiről a modernitásban címmel fejti ki nem túlságosan optimista nézeteit, majd két előadás szövegét közlik a Balkánról és a balkanizálódásról, végül Veera Rautavuoma finn kulturális antropológus a kutató és a vizsgált kultúra kölcsönös örökbefogadásáról, a kutató saját magával való kutatásáról, a belső kulturális határokról.
HOLMI
A Petri Györggyel folytatott beszélgetés második részét olvashatjuk az 1956-os forradalomról és az azt követő időkről. Tóth Krisztina Hosszúalvó című verse remekműnek mondható, Bodor Ádám: A gátőr felesége című novellája az írótól megszokott stílus és nyelvezet, névhasználat, tájleírás újabb gyöngyszeme. Nádas Péter: Szerelmetes sugdosózásra ajánlott obligát mondatok című verses műve a legalapvetőbb kérdéseket teszi fel ismét. Csengery Kristóf: A műfordítás mint álruhás saját vers című írása Radnóti Miklósról és Francis Jammes verseiről, valamint azok átiratairól bizonyára hasznos olvasmány lehet műfordítók számára, mint ahogyan sokaknak szerez örömet Lator László írása, amely − a 2009. májusi számban megjelent Zsinórpadlás c. íráshoz hasonlóan − a műhelymunkába engedi be az olvasót, ráadásul olyan verseken keresztül, amelyeknek létrejötte Balatonfüredhez köthető. .Darvasi László: Virágzabálók című regényéről két hosszú recenzió is olvasható Radnóti Sándortól és Bazsányi Sándortól.
KRITIKA
A Miszlivetz Ferenccel folytatott beszélgetésből képet kaphatunk a magyar társadalom patológiáiról, a civil társadalomról, Közép-Európáról, az esetleges kiutakról.
Tamás Pál írása az európai unióról az aktuális problémákat, az euroszkepticizmus mai állását, az esetleges uniós működéssel kapcsolatos további kérdéseket tárgyalja.
NOVEMBER
JELENKOR
Schein Gábortól a Halévi-sorozat újabb, talányos darabjait olvashatjuk, Füzi László: Világok határán című önéletrajzi írása a 60-as, 70-es évek mindennapi világát jeleníti meg. Tverdota György írása Radnóti Miklós költészetét, hidegvérrel megírt verseit tárgyalja, amely hidegvér Tverdota szerint csak remekművek íróival szemben lehet elismerés forrása. Bartal Mária tanulmánya Radnótiról és a műfordításról ugyancsak érdekes tanulságokkal szolgálhat műfordítók számára.
HOLMI
Takács Zsuzsa verseinek ihletője ezúttal Kalkuttai Teréz.
Tenigl Takács László: Sestina című írását feltétlenül olvassák el.
2009. december
A hónap talán legérdekesebb száma az ALFÖLDé. Még címet is kapott: Fiatalok. A teljesség igénye nélkül nagyjából átfogó képet nyújt az irodalom területén alkotó fiatalabb generációról. Neveket nem említek most. Viszont áttekintő tanulmányt olvashatunk a mai líráról, amely egyéb tanulmányokra hivatkozva járja körbe ezen generáció fontosabb közegeit (hagyományozódás formái, blogkultúra), hatásközpontjait (pl. költészettörténeti örökséghez való viszony, sárvári diákfesztivál, a hiány, a tagadás alakzataira épülő retorika, tétovázás, történetszerűség), az én és a másik témáját (személyesség diszkurzív mintázata, a kifejezés megszemélyesülése). Mindez Lapis József érdeme. A fiatal prózairodalomról L. Varga Péter ír, nem az általában megállapítható jellemzők kapcsán, hanem fordítva, egyes szerzők (Szécsi Noémi, Nagy Gergely, Spiegelmann Laura, Horváth Viktor, Gazdag József, Kondor Vilmos) műveit elemzi. Általánosságban annyit állapít meg, hogy a különféle (pl. minimalista, mágikus realista) technikákat alkalmazó, önmaga műfajiságára reflektáló művek azt sugallják, mintha közvetlenebb kapcsolat volna „fikció és fikció paktuma, történet és szöveg, szöveg és olvasó paktuma között”. A kortárs drámaírókat Jákfalvi Magdolna és Kékesi Kun Árpád mutatja be, de a recenziók mellett még a fiatal értekező prózistákról és két antológiáról is olvashatunk.
A HOLMIból Szabó Magda levelezését és Rába György verseit említjük. Zenekedvelők számára érdekes lehet Dalos Anna tanulmánya Jeney Zoltán, Vidovszky László és Sáry László neoavantgárd felé vezető útjáról, illetve Csengery Kristóf kritikája Haydról és Harnoncourtról.
A JELENKOR Lázár Ervin pécsi éveiről írt monográfiarészletet közöl, szerzője: Komáromi Gabriella. Keresztesi József kritikája az Anabazisz című, Bereményi Géza Cseh Tamás zenéjére írt dalszövegeket összegyűjtő kötetről azért fontos, mert a számos nosztalgiázó visszaemlékezés helyett rámutat a szövegek hiányosságaira is, illetve megfelelő kontextusba helyezve azokat, olyan olvasatokat is meg-, illetve felmutat, amelyre az egykori befogadóknak nem volt érkezése.
A 2000-ben Csontos Erika beszélget Kovács József bioetikussal a pszchózisról, az elmebetegségről, a betegségfelfogás változásairól, valamint egy tanulmányt olvashatunk a tudóstól a profitorientált orvostudományi kutatás által felvetett etikai problémákról. Mind a beszélgetés, mind pedig a cikk olyan problémákra mutat rá, amelyekkel naponta találkozunk és szembesülhetnénk, ám a mindent uraló normalitások nem engedélyezik a rájuk irányuló reflexiót. Azaz kevesek ügye ez még egyelőre.