2010. november, december
Az ALFÖLD novemberi száma Markó Béla öt versével indul, érett, látszólag könnyedén összerakott sorok, szonett mindegyik. György Péter Az Apám helyett című írásában a Kádár-korszak kultúrpolitikájáról, az individuum által sajátként, vagy a közösen megélt múlt(ak) elhallgat(tat)ásáról, hagyományok elmúlásáról. A korszak nagy népszerűségnek örvendő színdarabjainak, filmjeinek bemutatása kapcsán György leleplezi a szocialista humanizmus álszent cinizmusát. Szövegének egyes elemeivel bizonyára lehet vitatkozni, a Kádár-korszakban még nem élt fiatalabb generációk számára azonban mindenképpen tanulságos olvasmány. Csordás Gábor Montaigne és Hamlet, azaz Shakespeare rokonságát vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy a két szerző egyaránt„a szellem világának ad igazat az ügyek”, azaz a társadalmi viszonyok által megkövetelt normák válaszaival szemben. Tanulmányok olvashatók még többek között Esterházy Péter Esti, Rakovszky Zsuzsa A Hold a hetedik házban, Varga Mátyás hallásgyakorlatok című könyvéről.
A novemberi JELENKORból Zilahi Anna és Petrik Iván verseit emelem ki. Előbbi kies tájban városi terek elhagyott vidékein a kül- és belvilág egybeolvadó keverékeit tálalja, utóbbi egy Babits-versre hajazó archaikus vadkankoponyához ír ódát, és egy egzotikus hely idegensége ihlette hangulatok és érzések töredékeit önti többé-kevésbé rendszertelen formába.
A HOLMIban Takács Zsuzsa egyik, Szentpétervári séta című vesében a helyre minduntalan vissza-visszajáró Raszkolnyikovot idézi meg, a másikban szintén Dosztojevszkij kapcsán a vágyakozást Szibériába. Várady Szabolcs Cyrano másképp című írásában Rostand művének újrafordítása kapcsán felmerült problémákat mutatja meg. Az ő és Bognár Róbert fordításában újra megjelenő műből részleteket is olvashatunk. Tóth Krisztina Magas labda című legutóbbi verseskötetéről Krupp József és Radics Viktória ír tanulmányt, egyaránt méltatva a szerző erényeit, ugyanakkor Radics hiányolja a formán túli, vagyis inkább a forma által elfedett belső al- vagy ha úgy tetszik ösztönvilág megnyilvánulásait az egyébként magasra tartott költészet elemeiből. Spiró György Feleségverseny című regényéről is ketten értekeznek, Szalai Júlia és Sántha József.
A 2000 novemberi számának a társadalmik egyenlőség és egyenlőtlenség kérdését járja körül igen figyelemre méltó, tabukat lerombolni induló tanulmányok fordításainak megjelentetésével.
December
A JELENKOR Bertók Lászlót köszönti hetvenötödik születésnapján. Vécsei Rita Andrea Közmunka című novellájában rövid, velős mondatok, filmszerű megjelenítés, az elbeszélő hol egy messzebbről közelítő, leíró én, hol maga a közmunkára ítélt főszereplő. Konrád György Csordás Gáborral beszélget a pályájáról, Pécsről, irodalomról. Takács Zsuzsa A test imádása − India című kötetét Szűcs Teri recenzálja.
A HOLMIból Németh Bálint két versét, egy központozás nélküli, képekből, mozdulatokból álló múlt és jelen közötti gondolatfolyamot megjelenítőt, és egy négysoros szakaszokból álló „majdnem dalt” ajánlunk az olvasó figyelmébe. Térey János és Karsai György Oidipusz király-fordításából olvashatunk részelteket. Karsai György Oidipusz és Kreón című tanulmányában számos, a mű cselekményével, Kreón és Oidipusz egymáshoz való viszonyára, az események folyására, a thébai gyilkossággal kapcsolatos nyomozásra vonatkozóan tesz fel számos kérdést. Ferenc Győző Szakadás című verskötetéről,
Berniczky Éva Várkulcsa. Mesterek, kóklerek, mutatványosok, szemfényvesztők című, legújabb könyvéről olvashatunk kritikát.
Az Ex-Symposion 2010. 72. számát Ladik Katalinnak szenteli.
2010. augusztus, szeptember, október
A HOLMI augusztusi számában több érdekes tanulmány és emlékezés található: Nemes Nagy Ágnes útinaplói, Szabó Magda levelesládájának részletei mellett Kis János Isaiah Berlin kapcsán a pozitív szabadság két fogalmáról írott tanulmányát olvashatjuk, amelyben a szerző megerősíti Berlin azon gondolatát, hogy a mostoha módon kezelt, elhanyagolt eszmék bizony kéretlenül is a felszínre törhetnek és óriási hatalomra tehetnek szert emberek sokasága fölött. Nemkülönben említésre érdemes Sántha József két részben megjelenő esszéje a múlt század irodalmának időproblémáiról, amelyek A ház mint hamisítvány címen jelennek meg itt. Az első rész főszereplői Csehov és Beckett, közelebbről a magyar színházakban újra és újra elővett Három nővér, és az örökké aktuális Godot-ra várva. Perneczky Géza El Kazovszkijról szóló emlékezéséből a közelmúltban elhunyt jeles képzőművész írói vénájáról, oroszul írott verseiről, a nyelvhez való viszonyáról is sokat megtudhat az olvasó. És végül, de nem utoljára Keresztesi József recenzióját ajánlom a Szécsényi Endre által szerkesztett Sapere aude! című kötetről, amely az immár legendássá vált pécsi esztétika-, művelődéstörténettanár, filológus Kisbali Lászlónak állít emléket a szerző írásaiból, illetve a vele készült interjúkból közölt válogatással.
A szeptemberi számban a már említett Sántha József-tanulmány második része olvasható, a főszereplők ezúttal Bernhard és Sebald, de jelen van Joyce is, és persze Proust. Sántha, úgy tűnik, a magyar irodalom esszéista hagyományait folytatja (vagy nem folytatja, hanem újrarajzolja azokat), írásának egyik fő erénye a személyes hangvétel, a filozofáló, bátran elvonatkoztató, ugyanakkor a mindennapi életben megjelenő életproblémákat mégis folyton szem előtt tartó hangvétel. Mindezek önmagukban még nem jelentenek semmi különöset, az esszéíró erénye a jó arányérzék.
Ebben a számban továbbá a száz éve született Vas Istvánra emlékeznek sokan. Versfordítóknak melegen ajánlott olvasmány Kőrizs Imre tanulmánya Radnóti Miklós Vergilius-fordításairól. A prózaírások közül Forgács Zsuzsa Bruria Örvényben maradj mindig mozdulatlanul című szövegét, a versek közül Szijj Ferenc Fényleírás/Sötétség című darabját ajánljuk szíves figyelmükbe. Forgács szövege időközben megjelent a Kitakart psziché sorozat negyedik kötetében, amely az apa-lány viszonynak szentel írásokat. Szijj szerencsére viszonylag ritkán publikál, ám szövegei nem csak ezért erősek, hanem ezért is, mert valami ősi, primer hang szólal meg bennük, és a hihetetlenül pontosan megjelenített képi világ realisztikus leírása bizony nem kellemes asszociációkra, gondolatokra ösztönöz, éppen ezért széles olvasóközönsége sohasem lesz. Valahogy korszerűtlen módon korszerű, éppen ezért vág a húsba.
Az októberi számban recenzió olvasható Vajda Miklós Anyakép amerikai keretben című nagyon ügyes súlypontozással megírt regényéről, amely tavaly a szépírók díját is elnyerte. A szerzője Nagy András. Fogarassy Miklós Szvoren Edina Pertu című kötetéről értekezik.
A szeptemberi JELENKORban Schweitzer József főrabbival beszélget Sz. Koncz István. K. Kabai Lóránt prózája emelkedik kissé kijjebb az írásokból. A szám cseh vendégírók szövegeit közli.
Az októberi szám Krasznahorkai László elbeszélésével indul. Mintha az író meghallotta volna egyik recenzense, Thomka Beáta szavait, aki Az utolsó farkasról írva jegyzi meg ugyanitt, hogy az esztétikai jegyek és a rezignált alaptónus mintha a novellaműfaj egy kiveszőben lévő lehetőségére emlékeztetnének. Az itt megjelent írás intonációja szinte megegyezik a Thomka által recenzált szöveg intonációjával.
Az októberi ALFÖLDben Lanczkor Gábor és Szilágyi Ákos verseit emeljük ki.
2010. június-július
Noha nyár van, holt szezon a városokban, az irodalom városi intézményeiben, azért a különféle fesztiválok, rendezvények programkínálatában az irodalom is hellyel-közzel jelen van, és az irodalmi folyóiratok kínálatának színvonala sem csökken, jóllehet, ezekben a hónapokban mintha terjedelmesebb írásokat közölnének. Olvassunk nyáron többet, hosszabban.
VERS:
A KALLIGRAM júniusi számából Acsai Roland, Rácz Péter és Száz Pál a hármas befutó, itt és most, nálam: az első egyszerű, gyermekes rímjeivel, lecsupaszított, szinte naiv szóválasztásaival, a második asszociációs képeivel és játékaival, melankóliára hajazó, finoman megmunkált félmondatainak változó ritmusával, a harmadik archaizáló terjedelmességével, ami − nem mellesleg − egy fordítónak bizonyára nagy kihívást jelentene.
A júniusi HOLMI Kőrizs Imre két versével indít, nem véletlenül. Nehéz jó verseit írni az irodalomról meg az életről. Neki most sikerült.
A júliusi ALFÖLD-ben Lázár Bence András romantikus, megszólítós versei hasonlataival, asszociációival, elhallgatásaival tetszenek.
A JELENKOR dupla számában Nagy Márta három verse konkrétan tematizálható: a Vágyott állapot, Wiesbaden egy utazás közben érintett hely leírása az ott szerzett benyomásokkal, a System Error egy szakítás versbe foglalása, a Szív, meg ne békélj a békés öregkor borzalmának megfogalmazása. Okosan, „ésszel”, átgondoltan, minden a helyén, sehol sem csapong.
Sajó László: Gu’laxipan című versének ihletője Gulácsy Lajos 1932-ben készült Bolondos önarcképe. A szerző a szövegbe ékelte a festő mondatait.
PRÓZA:
A júniusi HOLMI-ban Tenigl Takács László Barokk szvitje afféle dokumentarista líra. Bátor, élő, a fizikai létből merített mondatokkal tűzdelve.
A júliusi ALFÖLD-ben Jenei László Szüret című novellája szintén erős, érett szöveg, a beszélt nyelv szintagmáira épített, szintén dokumentarista jellegű széppróza.
A JELENKOR július-augusztusi dupla számában Beck Zoltán szövegében mintha egy jelenkori tudatban egyidejűleg képződő helyzetek, képek, mondatok, hangulatok, érzések volnának beleágyazva egy benzinkút olajraktárába. Megrendítően. A címe: olajraktár.
A júliusi HOLMI-ban Darvasi László: Peppo, a Jézus-manöken című elbeszélésével hozza a formáját, a maga megszokott, néha túlságosan is megfogó, meseszerű hátborzongatásával.
ESSZÉ, TANULMÁNY, RECENZIÓ:
A KALLIGRAM-ban (június) Csehy Zoltán ír Rosmer János Hátső ülés című kötetéről, Ortutay Gyula naplóiról Ungváry Krisztián a HOLMI júliusi számában, Nádas Péter és Darvasi László legutóbbi regényeiről a júliusi ALFÖLD-ben (is) olvashatunk tanulmányokat. Ugyanitt Kappanyos András: A fordító hazugságai című írásában a teljesség igénye nélkül, néhány példán keresztül mutatja meg, hol lehet nagyon elcsúszni egy fordítás során, melyek azok az elemek, amelyek biztosítják a szöveg koherenciáját, illetve mennyiben elengedhetetlen a kulturális kontextusba ágyazás, milyen buktatói lehetnek a szöveghű, illetve kontextushű fordításnak, mit lehet kezdeni a szerző által elkövetett hibákkal stb.
Csordás Gábor tanulmányának (Én, ő és az) középpontjában Montaigne és a reneszánsz individuum áll. Az írás számos fordítási kérdést is feszeget. (HOLMI, június)
András Sándor a műalkotás megértésének folyamatával kapcsolatosan tesz fel számos kérdést A kohézióról: hogyan áll össze egy műalkotás című írásában. (JELENKOR, dupla szám)
Bán Zsófia a júniusi 2000-ben az amerikai ideológia és hatalom mítoszképző erejéről, a populáris kultúra globális mítoszairól, ennek jó értelemben vett kihasználásról, illetve a kihasználás magyarországi hiányáról, a múlttal való szembe nem nézés és a valahova tartozás igényének következtében pedig a különféle szélsőséges, a mai Magyarországon tért hódító, látszólag a valós történelemhez kapcsolódó, többnyire szélsőjobboldali mítoszok erejéről, illetve azok veszélyeiről értekezik A turul és a dínó című írásában.
EMLÉKEZÉS
Ha kevés is, azért van, és ha − ez a főbb baj − kevesekhez jut is el: a júniusi HOLMI-ban az 1956-ban született orvostörténész-író, Magyar László András élete első tíz évéről emlékezik, a júliusi számban pedig a jóval súlyosabb korban született Kováts Judit Eltagadva, elhallgatva című írása szembesít(het) bennünket néhány, a múltról alkotott sztereotípiánkkal, úgy, hogy az írás a személyes és a nagybetűs, vagy ha úgy tetszik, a nagybetűs történelem és a kisbetűs történetek kérdését, egymáshoz való viszonyát is mintegy automatikusan, az emlékezés természetéből fakadóan feszegeti. Ugyanitt olvashatók egyébként − a valószínűleg könyv formában is majd megjelenő − Petri György emlékezései, amelyeknek első része a HOLMI 2009. szeptemberi számában található. Itt térünk át az
INTERJÚK csoportjára, amelyben először egy Petri Györggyel 1989-ben készített interjút említünk a júliusi HOLMI-ból. A kérdező: Farkas Péter. A júniusi KALLIGRAM-ban Egressy Zoltánnal a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtára számára készült interjú olvasható, a JELENKOR dupla száma pedig egy Rakovszky Zsuzsával készített beszélgetést közöl, a szerző Vay Saroltáról szóló új regényének részletével együtt.
SZÍNHÁZ, DRÁMA
A JELENKOR júniusi száma a pécsi drámafesztivál köré szerveződik. Többek között képet kapunk a múlt évad magyarországi színházi bemutatóiról, Hamvai Kornél történelmi drámáiról, a magyar színház 1989 utáni társadalmi szerepéről, beszélgetést olvashatunk P. Müller Péterrel, valamint két nagyon fontos recenziót az említett színháztudós szerző legújabb könyvéről (Test és teatralitás) Orbán Jolán tollából. Forgách András alapos, megszívelendő kritikáját írt Hans-Thies Lehmann Posztdramatikus színház című, 2009-ben magyarul megjelent alapművéről.
2010. május
Ha a folyóiratok kínálatát nézzük, igen kellemes hónap a május. Rögtön a 2000-el kezdve, (nem azért, mert, hanem) mert mindegy melyikkel kezdjük, nos, a versek tekintetében Borbély Szilárd áll a fókuszban, könnyednek tetsző, szinte kín-rímekkel is játszó, a nehézkedést fondorlatosan, mintegy hátulról elérő mondókáival. A próza tekintetében Bán Zsófia a tőle megszokott szétágazó, levegős, de mégis feszes szövegét a sokszor megidézett Velazquez: Las Meniñas című képe ihlette, abból is Margarita infánsnő. Aki szereti a gyengéden erőset, íme: a JELENKOR-ból Marno János Anna sorozatának újabb elemei és Schein Gábor Vándordala nyitja a versek sorozatát, öt tanulmányt olvashatunk Darvasi László: Virágzabálók című regényéről. A HOLMI-ban a Radnóti Miklós versfordítói pályázat újabb két versét, Nádasdy Ádám Lear király-fordításának részletét, Takács Zsuzsa versét, Szvoren Edina és Jászberényi Sándor prózáját emeljük ki. Az ALFÖLD-ben az Esterházy Péteré mellett Feltizi-Veress András novellájában a rövid mondatok, a tényszerű leírások, megállapítások mellett a lassan hiába kinyíló szív hangjait szólaltatja meg. A versek között Babics Imre képekbe rendezett sorai az avantgárd képverseket idézik, a címe: Akárki mantrái.
2010. április
JELENKOR: Esterházy Péter hatvanadik születésnapjára többen írással készültek: pl. Nádas Péter, Bertók László, Garaczi László. És Magától, Őtőle: Én vagyok a te, melynek műfaja: mai revü. Az erősség most mégis a verseké, azok között is a dobogó felső fokán Kálecz-Simon Orsolya és Szlukovényi Katalin állnak, őket Borbély Szilárd és Géher István követi. Horváth Viktor: Török tükör című sikeres történelmi regényéről két recenziót is kapunk.
HOLMI: Rácz Péter és Varga Mátyás versein túl, Takács Ferenc Bartos Tibor emlékére közölt, Bartos öntörvényű fordítási elveinek saját, közös történeteken és emlékeken keresztül történő megidézésén túl a Rabelais-fordítás egy újabb fejezetét olvashatjuk, illetve Vajda Miklós emlékezését egy londoni Ady-konferenciáról, amelyben a kultúrák közötti párbeszéd kérdése egy végletekig visszatartott vizelési inger élményének derűs ecsetelésével ötvöződik. Két recenziót olvashatunk Kemény István: Kedves Ismeretlen című regényéről.
2010. február-március
2000. február: Győri Orsolya novelláinak vallomásos jellege a leírások képszerűségét szövi egybe a mindenkori jelen időt erősítő monologikussággal: néhány helyen megérte volna tömöríteni, redukálni a szöveget, de így is élő, lüktető prózát olvashatunk. Evellei Kata Ady verseit idéző figyelmeztető ódája a nyavalygó költő-kedveshez vicces és üdítő, inkább anyai, mint szeretői megrovás. De lehet, hogy a kettő ugyanaz.
2000. március: Csaplár Vilmos: Hitler lánya c. regényéről Margócsy István és a margóra írók, azaz a szerkesztőtársak értekeznek. Jászberényi Sándor az író és a fotós szakmájáról szóló novellája Bazsányi Sándor írására rímel, amelynek tárgya egy adott műalkotás két művészeti ág közös metszéspontján tetten érhető létmódja.
JELENKOR, február: Lázár Bence András romantikus versei sejtésekről, elhagyottságról, felsőtestről és női cipőkről és Szabó Marcell hallucinációkkal kevert realista versei képezik a lap lírai gerincét. Janus Pannonius: De laudibus Renati Siciliae – Renatusnak, Szicília királyának dicséretéről szóló három könyv c. műve a szám mellékleteként jelent meg. Bíró-Balogh Tamás az újabb Kosztolányi-kiadások kérdéseit tárgyalja.
JELENKOR, március: A 80 éves Sándor Ivánt köszönti a lap az író egyik esszéjének közlésével és Vári György tanulmányával. A prózák közül többek között Grecsó Krisztián regényrészletét, Kőrösi Zoltán történeteit, Láng Zsolt készülő könyvének részletét, Szvoren Edina novelláját olvashatjuk. Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek. Gyávaság című kötetét két elemzés is tárgyalja. Beszélgetés Mesterházi Mónikával.
Nádas Péter szatírjáték-részlete.
ALFÖLD, február: Vári Attila novellája egy különös szerelem történetét meséli el a borzalmakat finom eszközökkel jelölve, épp ezért hatásosan, Schein Gábor versei az idő múlásával igyekeznek számot vetni, Radnóti Sándor a János Vitézről ír ragyogó elemzést. Szénási Ferenc tanulmányában Leopardi verseinek fordítása kapcsán a nyelv mélylélektanának megmutatását kísérli meg. Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn koponyára című darabjának második részét is itt olvashatjuk.
ALFÖLD, március: a szám a Debreceni Irodalmi Napok keretében 2009. november 5-én Irodalom és Informatika címmel tartott tanácskozás szerkesztett szövegeit tartalmazza. Többek között Pléh Csaba, Horváth Iván, György Péter, Wilheim András tanulmányait olvashatjuk.
HOLMI, február: Hegedűs Lajos Hunor meséje a posztmodern néprajzkutatás visszásságairól, avagy hogyan szedi rá a nem is olyan egyszeri parasztgyerek a két tapasztalatlan kultúrantropológiakutatót. Ungváry Rudolf naplóformában megírt emlékezése arról, hogyan alakult ki számára/képződött meg benne a zsidó fogalma.
HOLMI, március: Molnár Miklós mintha a kisujjából folyatta volna ki, ügyes, laza szellemességgel megírt novellája a pártállami időket idézi fel, nyelvi bravúrral. Rakovszky Zsuzsa Széchenyi akadémiai székfoglalója énversről, szerepversről, lírai énről szól. Rabelais Pantagrueljének néhány részlete igazi fordítási mestermunkának tűnik, alapos lábjegyzetekkel, magyarázatokkal látja el a fordító Gulyás Adrienn az Osiris kiadónál nemsokára megjelenő művet. Tóth Mária Zacc című írásában a török kávéról, a Regátról, a kávéjóslásról, a kávézacc és a napi csoda kapcsolatát ecseteli.
KRITIKA, március: A király meztelen! Avagy: Nőj föl! Beszélgetés Fekete György mentálpedagógussal. Szív küldi szívnek szívesen.
És még: a szokásos interneten böngészendő/böngészhető forrásokból, lapokból ki-ki kedvére vagy épp kedvtelenségére válogathat.
2010. január
A HOLMI ebben a hideg hónapban igencsak vegyes témájú írásokkal jelentkezik. Ez érvényes mind a vers- és prózai művekre, csakúgy, mint a tanulmányokra. Vajda Miklós Requiem egy elfuserált zseniért című írása Abody Bélának állít emléket. B. Greskovics Klára tanulmánya Marno János verseihez kínál olvasatokat. A vershozamból Fischer Mária, K. Kabai Lóránt, Szolcsányi Ákos és Szabó Marcell versei mind erős, nagyon különböző poétikai nyelven szólalnak meg, jó, hogy így egymás mellé kerültek. J. Győri László és Kocsis Zoltán beszélgetése a Mózes és Áron c. Schönberg-operáról nem csak a zeneértőknek érdekes olvasmány. A kritikarovatban Takács Zsuzsa: Jaj a győztesnek! c. kötetéről Bodor Béla értekezik, Kőszeg Ferenc: K. történetei c. önéletrajzi művéről pedig Sántha József.
Külön kiemelendő Ferdinandy György Cserepes a szám című bús-ironikus emlékező összegzése hat oldalon.
A JELENKOR a prózában erősebb most, noha a szám egy hosszú Térey János műrészlettel indít, amit Ménesi Gábornak a költővel folytatott beszélgetése követ. Kaszás Máté naplórészlete és Kálmán Gábor novellája más-más szempontból ugyan, de figyelemre méltó szövegek. Nemkülönben Krusovszky Dénes versei.
Kritikák olvashatók Tóth Krisztina, Kemény István, Krusovszky Dénes és Spiró György köteteiről.
Az ALFÖLD-ben olvasható Esterházy Péter Harminchárom változat Haydn koponyájára c. művének első részlete. Többek között K. Kabai Lóránt és Mestyán Ádám versei mellett három visszaemlékezést, élettörténeti visszatekintést is közöl a lap, amelyek közül a György Péteré Az amnézia-terápia címet viseli, az alcím pedig: A Kádár-korszak fausti egyezsége. Saját családtörténetén keresztül elemzi a Kádár-korszakot, a felejtés, az elkenés, a saját múlttal való szembe nem nézés sajnálatos örökségét.
A KRITIKÁ-ban Ménesi Gábor beszélget Márton Lászlóval többek között a felelősségről, a történelmi regényekről és a műalkotásról.
A 2000-ben Dr. Rados Tamás bencés szerzetes, klasszika-filológus fotóit ajánljuk megtekintésre.
És még az előző hónapokban megjelölt és meg nem jelölt irodalmi honlapokat se felejtsék el megnézni!!
Szokács Kinga