2007. december, 2008. január

 

Budapest, a város építészete, az annak irányára vonatkozó kérdésfeltevés és a hajléktalanok földön alvásának kapcsolata, a magyar falusi este szomorúsága, kietlensége és még sok más téma, ami felmerül a Janáky István építésszel folytatott beszélgetésben, ami a

2000 decemberi számában olvasható. A szám fő témája maga a város, az Öv alatt c. rovatban néhány pesti témájú vers olvasható. Tóth Krisztina Doors c. novellája nem okoz meglepetést, az író hozza a formáját. Térey János és Ady Endre költészetének kapcsolatáról Balázs Imre József tanulmánya arról próbál meggyőzni, hogy az Ady költészet „továbbírhatatlansága” „nem abszolút értékű”. A lap januári számának fő témája a zsidók és… Tanulmányt olvashatunk a zsidó újításról a politikatörténetben, szerzője Shlomo Avineri, valamint budapesti zsidó szubkultúrákról, virtuális helyekről is, ez utóbbi írást Gartner B. Eszter és Kovács Mátyás jegyzi. Voigt Vilmos néprajztudós tanulmánya zárja a számot, amelyben azt tárgyalja, van-e kulturális emlékezete egy népnek.

A decemberi HOLMIból Rakovszky Zsuzsa novellája mellett Kemény István, Kun Árpád és k.kabai lóránt verseit emelem most ki, ismét jelezve, hogy a kiemelés egy átlagolvasó ízlésén alapuló szempontok szerint működik. A januári számot a 100 éves Nyugatnak szentelik, érdekesebbnél érdekesebb tanulmányokkal Márton Lászlótól Schein Gáborig. Térey János írása Szomoryról és a megrendülésről különösen figyelemre méltó, csakúgy, mint Szép Ernő eddig meg nem jelent, Natália c. írása.

A jelenkori január, azaz a januári JELENKOR Kukorelly Endrétől közöl egy hosszabb regényrészletet, amire majd feltételezhetően lecsapnak a nőírók, nőkritikusok, illetve kritikusnők. Ami a poézist illeti, Kun Árpád és Solymosi Bálint versei tűnnek ki a többi közül.

A KALLIGRAM novemberi számának főszereplője a Telep-csoport tizenegy alkotója. Elsősorban verseket írnak és kritikákat, de vannak közöttük prózával is jelentkezők, egyik tagjuk zenész. Urfi Péter készített velük interjút, illetve mindegyikőjüktől olvasható egy-két-három vers is. Bodor Béla tanulmánya körvonalazni igyekszik az egyes poétikákat szervező erőket, illetve fontos azt is megemlíteni, hogy a mai magyar irodalomkritika hiányosságai miatt mindenképpen üdvözlendőnek tekinthető az a jelenség, hogy a csoport tagjai  egymás, a telep.freeblog.hu oldalon megjelenő verseiket kommentálják, kritizálják. Néhány név: Bajtai András, Deres Kornélia, Ijjas Tamás, Krusovszky Dénes, Sopotnik Zoltán, átlagéletkoruk 27 év. Ami a kritikát illeti, a revizoronline.com oldalon a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művekről lehet recenziókat, bírálatokat olvasni.

 

2008. február

 

ALFÖLD

Egy kicsit visszamegyek januárba, amikor kihagytam a szemléből az Alföldet, csak azért, mert nem találtam sehol. De most meglett. És amiért visszamentem, azok Bajtai András és Szabó Marcell versei, valamint Szirák Péter tanulmánya Örkény Macskajátékának regény- és drámaváltozatáról, címe: A távbeszélés szenvedélye. Mivel sok fordító a magyar irodalommal először Örkény Egypercesein keresztül találkozik, amely találkozás feltehetően maradandó nyomokat hagy az olvasóban, lehet, hogy érdeklődésre tarthat számot Örkénynek talán a legszebb darabjáról szóló tanulmány. Ami az előbbi két nevet illeti, ha máshonnan nem, a novemberi Kalligram kapcsán már ismerősnek tűnhetnek, az a lapszám foglalkozott részletesen a Telep csoport alkotóival. Bajtai András egyik versének a címe a következő: Az első mondat. A vers első sora pedig így hangzik: „Az első szót keresem még mindig,”, és tényleg hihető, elhiszem neki, hogy keresi az első szót, a vers pedig nem elcsépelt, nem szentimentális, nincsenek benne utánérzések, egyszerűen csak keres, mint annyian. Mindennapi szavakkal, olykor közhelyeknek is beillő mondatokkal. Mint egy gyerek, aki megszólal, és meg is jelenik mind a három versben. Szabó Marcell Mányoki út, van ennek vége c. verse kissé modoros, de sajátos hangulatokkal, azokhoz valószerűtlenül illő tárgyakkal. Egy versről való beszéd és a valószerűség: hogy jönnek ezek egymáshoz? De nem szabadkozom, olvassanak. A februári Alföldből A párkák szőtte arc c. verset ajánlom, szerzője: G. István László. E szám tanulmányt közöl Kleist marionettszínházáról, Kafkáról és Roland Barthesről, recenziót Kertész Imre K. dossziéjáról, Háy János: A gyerek c. regényéről, Harcos Bálint: Naiv növény c. kötetéről.

JELENKOR

Schein Gábor verse valahogy kitűnik a többi közül, a címe: halévi megrészegül. Ahogy az olvasó olvasás közben, jobb esetekben. És még beszélgetés Margócsy Istvánnal, recenziók többek között Oravecz Imre: Ondrok gödre c. regényéről, Kiss Judit Ágnes legújabb kötetéről.

HOLMI

Szép Ernő: Natália c. regényének 2. része az első írás, ezt követi Takács Zsuzsa és Csukás István három-három verse. Előbbié szikár, olykor sejtelmes, vészjósló és elégikus, utóbbié humorosan szomorkás. Litvai Nelli: A szó c. novellája egy anyáról, aki nem talál többek között egy bizonyos szót, amikor pedig rábukkan, félreértik. 

És az egy-szerűség kedvéért még a telep.freeblog.hu-ról Deres Kornélia: A fiúk c. versét a kommentekkel együtt melegen ajánlom. (Időközben megjelent a március 14-i ÉS-ben.) Csakúgy, mint Pollágh Péter: A Dédi-jét, idősebb olvasóknak is, mintegy frissítésképpen.

 

2008. március – április

 

Mielőtt belekezdenék az ajánlott olvasmányok felsorolásába, itt említem meg, hogy április 22-én megjelent Rácz Péter: Remélem, belátnak c. kötete a Kalligram kiadónál.

A szerzőre jellemző asszociációs hang-képekkel az áprilisi ALFÖLDben szereplő két versében is találkozunk. Ugyaninnen ajánlom még Ferdinandy György novelláját, aki az elmúlt ötven év tragikus és kevésbé tragikus emlékeit tőmondatokkal, utalás- és villanásszerűen, egy gyermekkori gomfoci-aranycsapat köré csoportosítva idézi fel. A másik érdekes olvasmány Schein Gábor prózája, azaz készülő regényének részlete, úgy tűnik, a legeleje, egy többször megszületett angyal előbeszédeivel, valamint utolsó két életéből az egyik élettörténet kezdetével. Az előbeszéd négy tintásüveg bemutatásával indít, amelyekben kalandok, bűnesetek, szerelmek és életrajzok találhatók, az elbeszélő ezekből választ ki egyet, sejthető is, melyiket, de – mivel már egy jó ideje úgyis szereplője az irodalmi szövegekre vonatkozó reflexiónak – az olvasó is meghívást kap a szövegbe: „Mert ne feledd, neked is tenned kell azért, hogy e könyvet érdekesnek és értékesnek találd, mintha időről-időre támogató levelet küldenél nekem, biztosítva, hogy még mindig óhajtod e mű megszületését.” A szám két tanulmányt közöl Térey János költészetéről, akinek Kuriózum c. versét láthatjuk a JELENKOR márciusi számának első oldalán, kertésznővel és parikafával: „Vajpuha, habkönnyű ember sose lakta a földet, / hanem csak milliárd és milliárd változatos súlyú, / Szálkás, durva, kemény nő és férfi. / A jóság eszméjén is derülünk. Ez a nő / Mégis olyan vonzó, mint egy angolkert, / Nedves paddal, avarkupacokkal, / Zenepavilonnal a mélyén.”  Kőrizs Imre hipperrealista prózaversének (Alceste naplójából) témája egy élelmiszeráruházban lezajló „renitens” vásárlás. A tényszerűen leírt történés mintegy esettanulmányként is felfogható jelen korunk egyik jellemző, hétköznapi kommunikációs helyzetéről. A szám egy Lakner Judittal való beszélgetést is közöl, az író A fehér macska c. novellája mellett. Az áprilisi JELENKORban viszont Krasznahorkai Lászlóval való beszélgetést olvashatunk, amelyben egyebek mellett szó esik a melankóliáról, a totalitarizmusról és a tökélyről, Japánról, Buddháról, és arról is, hogy az egész nem azonos a részek összességével. Az interjút Jacek Dobrowolski készítette, aki szerint „Krasznahorkai a világot mollban leíró apokaliptikus szerző”. Az író Lefelé egy erdei úton c. elbeszélése egy baleset körülményeit járja körül. Érdemes még megemlíteni Szabó Ádám: Lámpafényes oldal c. novelláját, amelyben egy félszeg, pályakezdő magyartanár és idősebb kolléganőjének kínos találkozásán keresztül idéződik fel egy jellegzetes kelet-európai sorstörténet. Kommentár nélkül, ami nagy érdeme ennek az írásnak. Havasréti József: Alternatív regiszterek c. könyvéről írott recenzió ismét bizonyítja a könyv kikerülhetetlen voltát azok számára, akik meg akarják ismerni a magyar neoavantgárd témakörét. Az áprilisi HOLMI Nemes Nagy Ágnes hagyatékából közöl néhány esszérészletet. (Folyt.: következő szám.) Nagyon ajánlom minden kedves olvasó szíves figyelmébe!!!     

Rakovszky Zsuzsa női sorsokat ír meg Maia fátyla c. elbeszélésében. Hátborzongató. Mesterházi Mónika néhány fordítási problémát jár körbe Robin, mint vörösbegy?Kulturális és nyelvi különbségek – valódi szöveg fordításakor (angol nyelvből) c. reflexiójában. Nagyon tanulságos lehet, nem csak kezdő fordítók számára. Székely Szabolcs: Farkast kiáltó fiú a tengerpartra megy c.  verse ősi vesmintákat köt össze nagyon is mai témákkal, A próbálgatás balladája pedig magára az írásra is reflektál: „szív és ésszerű volna most / szeretni tudni bárki mást / ez a vers is mint egy tengerész / próbálhatja az indulást”.

A KALLIGRAM áprilisi számában Grendel Lajos és Pályi András prózáját, Marno János és Szolcsányi Ákos verseit (is) közlik, valamint 5 db. tanulmányt a Nyugatról.

 

2008. május

 

Az e havi folyóiratszemlében igazi csemegéket kínálunk fordítók számára, nem annyira a szépirodalom köréből, mint inkább a fordítások elméleti hátterét illetően. Igaz ugyan, hogy munkája során a fordító mindig egy adott szöveggel dolgozik, óhatatlanul el kell hogy gondolkodjon, a fordításról mint interkulturális tapasztalatról, a fordíthatóság-fordíthatatlanság, a „kis” és „nagy” irodalmak kérdéséről, a nemzeti és egyre inkább nemzetközi kánonképződésről stb., ez pedig nyilvánvalóan valamilyen irányba eltolja reflexiójának fontos támpontjait. Nos, ehhez a reflexióhoz kínál érdekes szempontokat a

2000 májusi száma, amely három tanulmányt is közöl a fordításról, valamint itt olvasgató az a Bojtár Endrével lezajlott beszélgetés is, amely a Műfordítók Egyesülete „Műfordítók műhelyében” című sorozata részeként hangzott el április 15-én. Bojtár körbejár, pontosít olyan fogalmakat, mint posztkolonializmus, kis- és nagy irodalmak, kelet-európaiság, próza és líra párhuzama és fordíthatósága stb. Rákai Orsolya tanulmánya talán a legérdekesebb az összes közül, mivel több szempontot is felvet, ahogyan tanulmányának címe is sejteti ezt: A cigány, a nő, Goethe és Arany János. Néhány a kérdések közül: Milyen közvetítés történik a fordítás során? Mi köze az idegenszerűségnek az „én” és a „mi” megkonstruálódásához? Miféle ismereteket nyújt számunkra az ismeretek elrendezésének szerkezete stb? Majd a nemzeti és univerzális értékek problémáját járja körül, a fordítás mint kollektív identitásképzés folyamatáról értekezik, vizsgálja az egyén (fordító) és közösség viszonyát, a kánonalkotás körüli problémákat, annak diszkurzív szabályaira utalva, de ugyanúgy kitér a centrum és marginalitás játékaira, a letelepedettség és nomadizmus közti viszonyra, az interkulturális fordításra mint a kultúra mai formájára. Kappanyos András tanulmánya Ír úr ír címmel konkrétabb, magához a fordítói munkához áll közelebb: az Ulysses új, kritikai igényű magyar szövegének készítése közben két kérdésre igyekszik válaszolni: miért Szentkuthy szövegét vették alapul és nem Gáspár Endréét? Valamint: Mi lesz a Finnegans Wake-el? Kálmán C. György Többnyelvűség és fordítás című tanulmányában – többek között – kijelenti ugyan, hogy nem nyújt segítséget a fordítással foglalkozóknak, írása mégis érdekes olvasmány, például biztosan nem mindenki tudja, mi az a nullanyelvűség. A számban egyébként még egyéb csemegék is találhatók, ilyen pl. Weöres Sándor egy nyersfordítása Schiller: A kézicipő című verséről. Kálnoky László műfordítás-paródiája csak ínyenceknek ajánlott: Shakespeare: XIX. Henrik című művének egy rövid részletéből csak néhány szó: elsümérel, szotykon vatyorgó, duzos gemellők. Szophoklész Oidipusz királyának 911-1085 sorait Karsai György és Térey János fordította újra. Egyebek mellett három új Garaczi-novellát is ajánlunk még innen.  

A JELENKOR két írásának fő témája szintén a fordítás: Csehy Zoltán recenziója Ponori Thewrewk Emil műfordításainak összegyűjtött válogatásáról nagyon alapos kritika is egyben, Gálosi Adrienné pedig Rudaš Jutka: A szellem finom játéka – a kortárs magyar irodalom intertextuális aspektusai című kötetéről elsősorban a fordítás szemszögéből, az azzal kapcsolatos problematikák szempontjainak elmaradt kidolgozását számonkérve elemzi a válogatást. A szám egyébként a 75 éves Konrád György előtt tiszteleg, Darvasi Lászlótól, Kőrösi Zoltántól közöl prózát, Tandori Dezsőtől, Sopotnyik Zoltántól verseket. 

A HOLMIból valószínűleg elsősorban Tóth Krisztina: Földlakó című novellája számíthat nagy érdeklődésre, eme írás felfogható afféle példázatként is fej és test, férfi és nő, ég/levegő és föld egymástól eltérő működéséről, a közöttük fennálló kölcsönhatásról, amelynek eszköze az olykor nagyon direkt, mégis távolságtartó irónia. A prózát illetően Nemes Nagy Ágnes hagyatékából kapunk további részleteket, pl. egy meszkalin-kísérletről, kudarcról és megbocsátásról, szerelemről és avantgárdról. És még: recenziók Bertók Lászlóról, Tatár Sándorról, András Sándorról.

 A KALLIGRAM e havi száma a Borges-rajongóknak érdekes, de mint megszoktuk, versek is találhatók itt többek között Sopotnik Zoltántól, Takács Zsuzsától és Rácz Pétertől.

A PUSKIN UTCA  című lap (aki még nem ismeri, ismerje meg) áprilisi száma Erdély Miklós verseit közli, valamint néhány róla készült beszélgetést. Interjút olvashatunk Dragomán Györggyel is.

Internetezőknek ajánljuk még a Dokk, a Műút, a Telep-csoport és a Könyvesblog portálokat is.

 

2008 ősz

 

Nagyon sok érdekes, újszerű, meghökkentő vagy nagyon elgondolkodtató írást nem találtam ezen az őszön. De lehet, hogy csupán az elmaradt szemlézések miatt túl nagy lélegzettel vettem a kezembe a lapokat, és ez a nagy lélegzetet le is eresztett hamarosan.

Valamit azonban mégis javasolnom kell, kezdjük, s hátha időközben belemelegszem. Újra belelapozva az írásokba, talán sikerül kicsiholnom valami ajánlófélét az idelátogató kedves fordítók és olvasók számára. Ami magát a fordítást, a fordításra való reflexiót illeti, a szeptemberi

HOLMI-ban Imre Flóra az intertextualitásról értekezik, és annak bizonyítására, mennyire jólesik lopni másoktól, saját műveit, illetve az ezekre ható verseket hozza példának. Rába Györgytől és Fekete Richárdtól közölnek szép verseket, Darvasi Lászlónak pedig egy novelláját, amely egy halállal végződő brutális ütlegelést örökít meg. Naplószerű, egyenetlen szöveget találunk Szaniszló Judit neve alatt, mely sugárban hányja a szavakat, ahogy az ömlengés végén hányja le az elbeszélő is a világot. A szövegben az elmúlt tíz-húsz év magyar társadalmi, szociokulturális viszonyaira is található számos utalás, ebből a szempontból is érdekes lehet fordítók számára. Schauschitz Attila elbeszélése elsősorban a detektívtörténetek kedvelőinek nyújt örömöt. A novemberi szám a kiváló történész, Szűcs Jenő tanulmányával indít, amelyben a szerző a magyarországi szórvány mohamedán lakosság, és a Dnyeszter melléki magyar népsziget felszívódását vizsgálja. Az idén 70 éves Tandori Dezső versének címe: Híg-sivatag-felonínusok (melyekben egy modernistább Csehov és Gorkij örvén elviccel sorsát-szerző). Egressy Zoltán írása az erdőt idézi meg, Kovács Péter visszaemlékezéseiben az elmúlt mintegy ötven év eseményei elevenednek meg.

 

Az ALFÖLD októberi számának témája az irodalom és a sport, itt mindenki kedvére csemegézhet többek között Tandori, Spiró, Esterházy szövegeiből.

A 2000 szeptemberi száma több írást is közöl a posztkolonializmus korszakáról, az októberi számban Bihari Péter az élet, a tér és a foglalás kifejezésekhez nyújt fogalomtörténeti vázlatot. Dante paradicsomának első énekét olvashatjuk újra Nádasdy Ádám fordításában, az Odysseia VI. énekének egy részletét háromféle fordításban közlik. A novemberi szám Jürgen Habermas tanulmányával kezdődik, amelyben a szerző a szekularizáció dialektikájáról, a vallásosság új szerepéről és a társadalmi életben betöltött helyéről értekezik és ösztönöz további gondolkodásra. Ebből a számból két ritkán szereplő költő, Ferencz Győző és Mándy Stefánia verseit emelhetjük ki.

 

Az októberi JELENKOR a folyóirat 50. évfordulóját illusztris névsorral ünnepli, amelyben szerepel Tolnai Ottó, Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter, Darvasi László, Garaczi László, Nádas Péter, Tóth Krisztina, Schein Gábor, Balla Zsófia és még mások. Az egykori főszerkesztő, Csordás Gábor 1990-es leveleket tesz közzé, itt is, és a novemberi számban is, amelyből elsősorban Fürjes Gabriella Anya című versét, Szabó Marcell és Payer Imre verseit ajánlom Oravecz Imre és Báthori Csaba prózája mellett.

 

A KALLIGRAM szeptemberi számából Marno János és Pollágh Péter verseit, az októberiből pedig Száz Pál prózája kap most hangsúlyt. 

 

 

2008. december

 

Szemle ismét, szem lesüt, de nem teljesen, csak rézsút, a lapokra, a szövegekre, szavakra, minek következtében benyomások keletkeznek a szem viselőjében, süssenek ide az olvasók is, lapozzanakl bele, kattintsanak ide-oda, amoda.

 

2008 december havának költője Tandori, hisz’ hetvenéves, és ez a születésnap nem csak őt ihleti, hanem másokat is.

 

Ami tőle szép és olvasható a JELENKORban például:

„Nem, mert „nincs elegem”, dehogy így írtam soraim. Bár

az sincs, hogy „elég”, mim van, s mi a „van”, s mi

– átélhetve – a „nincs”, nincs „nincs”, ha van, az csak „nincs” is,

akkor nincs az igaz „nincs”, „lét-nincs”, ha – s ha ez így van! –,

mondom, hogyha a kérdés „van, nincs”: nincs is. A többi.

„is silence”, mint Hamlet mondta.”

Vagy az Alföldben például a Kismosásokról: „… s leltározná / trikóit a kedély, négy pár örök koszos, / a kilencedik az éjszakai, soros / trikók a fotelkarfán, mosottak a kötélen, / gatyákkal a szegélyen , spájzajtónál…”.

Tandori fordíthatatlan – mondják, bár talán bizonyos szövegrészek fordíthatók, mint ahogyan jó feladvány lehet gyakorlásra (mi egyébre?) a Tandori szövegekre rímelő, a T-jelenséget parafrazáló két szöveg Dreff Jánostól, az egyik a JELENKORban, a másik a 2000-ben.

 

A HOLMIban megjelent versek közül Takács Zsuzsa Tizenkét kísérletét ajánlom elsősorban, számvetésről, búcsúról, összegzésről, betegségről, testről, emlékről, több hangfekvésben minimál módra, olykor finoman meghökkentő képzettársításokkal. Ugyanitt Ferencz Győző prózaversének témája a haldoklás, tárgyszerűen, mert máshogy talán, és/vagy olykor nem is lehet. A szám a Nyugat-évet a Magyar Televízió Nyugat-vetélkedőjén készült paródiákkal zárja.

 

Az ALFÖLDben Magyari Andrea versei tűnnek ki, Egy szerelem nyomai és amire nem emlékszem címmel, ún. női szöveg, semmi különös, semmi újdonság, éppen elbírhatóan modoros, amennyire sikeres is valószínűleg. A szerelem egyébként többször is felbukkan, a 2000 e havi írásainak nagyobbik része pedig egyenesen az égi és földi szex köré szerveződik.

A prózaszövegeket illetően a HOLMIban Bíró Zsófia finom iróniával megírt, naplónak is beillő, ugyanakkor dokumentarista szempontból sem másodlagos, a Kádár korszakot felidéző novellája több szempontból is érdekes olvasmány, a címe: Vasárnapi asztalok. Meghatóan vidám írást kapunk Vathy Zsuzsától, Lázár Ervin emlékének ajánlja, nagyon szép. A JELENKORban és a KALLIGRAMban is szerepel Egressy Zoltán, aki nem csak drámaíróként érdemel figyelmet.  

Látogassanak el a következő oldalakra is:

 

http://telep.freeblog.hu/

http://www.muut.hu/index.html

http://www.prae.hu/prae/

http://www.dokk.hu/

http://www.litera.hu/

http://konyves.blog.hu/

 

 

Szokács Kinga